Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Seres Attila: A szovjet piac "meghódítása" és a magyar tőke Trianon után. Iratok a szovjet-magyar vegyes kereskedelmi társaság történetéhez (1923) 79
A SZOVJET PIAC „MEGHÓDÍTÁSA" ÉS A MAGYAR TŐKE TRIANON UTÁN 87 A két fél között nemsokára lehetőség nyílt a legmagasabb szintű kontaktus megteremtésére is. Az 1922 április-májusában tartott genovai nemzetközi gazdasági konferencián Georgij Csicserin szovjet külügyi népbiztos és Bánffy Miklós gróf magyar külügyminiszter a színfalak mögött zajló eszmecserét folytatott a két ország viszonyának normalizálásáról és lehetséges együttműködésének kereteiről. A bizalmas megbeszéléseken Szovjet-Oroszország vezető diplomatája kormányának elismerését kívánta elérni magyar partnerétől, illetve a Romániával szembeni katonai kooperáció is szóba került. Gazdasági jellegű kérdések ugyanakkor egyáltalán nem, noha a közeledés alapját a békerendszerrel szemben elfoglalt közös platform mellett leginkább éppen a kölcsönös kereskedelmi érdekek teremthették volna meg. A genovai multilaterális értekezleten a szovjet delegációnak nem sikerült megegyeznie a nyugati tőkés hatalmak küldöttségeivel a háború előtti és alatti orosz adósságok, illetve a nacionalizált magánvállalatok utáni kárpótlás ügyében, így szinte természetes volt a szintén kirekesztettnek számító Németország és a status quó-t ellenző kisállamok (Magyarország, Bulgária) felé sodródása. Az április 16-án aláírt rapallói szerződésnek gazdasági szempontból nemcsak az volt a jelentősége, hogy kiiktatta Németország és Szovjet-Oroszország egymással szembeni reparációs követeléseit, hanem tágra nyitotta gazdasági együttműködésük kapuit is, amely hosszú éveken át valóban gyümölcsöző volt. Bánffy és Csicserin megbeszélésein nem született hasonló megállapodás, sőt a magyar külügyminiszter még szovjet állam elismerésére vonatkozó igényt is határozottan visszautasította.3 0 A Magyar Általános Hitelbank és az Angol-Magyar Bank megjelenése a szovjet piacon A magyar üzleti szféra (gyáriparosok, bankárok) képviselői a kedvezőtlen politikai háttér ellenére igyekeztek kiaknázni a szovjet piacban rejlő lehetőségeket. így nem sokkal a genovai konferencia berekesztése után, 1922. június 7. és július 17. között a stratégiai vállalatokat ellenőrzése alatt tartó Magyar Altalános Hitelbank Rt. (MAH) szakértői csoportot küldött a Baltikumba a szovjet föderáció gazdasági viszonyainak tanulmányozása, valamint üzleti kapcsolatok kiépítése (magyar iparcikkek kivitele és szovjet nyersanyagok behozatala) végett. Ennek tagja volt Csekonics Iván gróf, egykori varsói követ, Kállay Rezső, a MAH igazgató-helyettese, valamint a bank érdekeltségében lévő Ganz-gyár egyik mérnöke. A Tallinnba (Reval) akkreditált, de a magyar érdekképviseletet egyúttal az összes balti államban és Finnországban ellátó Jungerth Mihály követ közvetítése nyomán a csoport tagjai találkoztak az ottani szovjet képviselet kereskedelmi attaséjával. A megbeszélést követően a magyar „szakértők" elhatározták, hogy javasolni fogják a MAH vezetésének, hogy az „orosz gazdasági és fizetési viszonyok konszolidálásával" párhuzamosan létesítsen kereskedelmi kapcsolatot Szovjet-Oroszországgal. A magyar követ a megbeszéléseket tárgyaló jelentésében hozzáfűzte még: „a hitelbankon kívül érdeklődött egy kiküldött 30 Erre részletesen 1. Seres Attila: Magyar-szovjet titkos tárgyalások Genovában 1922-ben. Bánffy Miklós magyar külügyminiszter feljegyzései. Fons, 2001. 3. sz. 397-411.
