Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horn Ildikó: Az erdélyi hármastanács kormányzata (1583-1585) 883
912 HORN ILDIKÓ tatnak és támadnak, legtöbbször engedély nélkül. Alapszabályként jelölte meg az ehhez hasonló helyi próbálkozások következetes letörését, amelyet lehetőleg békés úton, a törökök feletteseinek megnyerésével kell elérni, de végszükség esetén fegyverrel is meg kell akadályozni az oszmán előretörést, „mert az mit egyszer elvisznek, mindéltig odaleszön."10 2 Báthory minduntalan bátorságra és szigorra bíztatta kormányzóit: „nem szükség azért embernek magát úgy elhagyni, hogy az török semmi keménységet ne lásson benne, mert ő azt szokta iníább bántani, az kit könnyebben bánthat. Az kinek kardot lát kezében, tartózva nyúl ahhoz, főképpen mikor az Portától nincs ahhoz való szabadsága."103 Ezt azonban nagyon nehezen fogadták el apraesesek, ők teljesen más alapállásból közelítették meg a hódoltsági vezetőket: „medvét ne költsünk, ne irritáljuk őket, mert könnyű valamit elkezdeni, de nehéz elvégezni."10 4 Csak a fejedelem kifejezett parancsára kezdtek el a nagyvezírnél a budai pasa eltávolításán munkálkodni.10 5 A határ menti diplomáciát tekintve pedig tudomásul kellett venniük, hogy azt Báthory inkább Ghiczy és Thornyi kezébe tette le. Az események őt igazolták, a budai pasa elleni portai akció és Ghiczyék kemény fellépése gyors visszarendeződést és megbékülést eredményezett. A szultán Erdély mellett foglalt állást, és hódoltsági tisztviselőit keményen figyelmeztette: „Többé ez dolog felől az Portára panaszt ne bocsásson, mert ha panasz megyen ezután, bizonyos legyen benne, hogy vagy bég, vagy szpáhi lészen, akire az panasz megyen, fejével íizeté meg."10 6 A budai pasa persze helyén maradt, de bocsánatkérésre és részletes magyarázkodásra kényszerült, Sehszüvár (magyarosan Sásvár) béget téve meg bűnbaknak, valamint saját tapasztalatlanságával és a helyi viszonyok nem ismeretével mentegetve magát.10 7 A fejedelemnek azonban nemcsak bátorítani kellett, olykor a helytartók túlzott optimizmusa, a törökökkel szemben elért diplomáciai sikerek túlértékelése is gondot okozott. Az említett budai pasát például, színeváltozása után, a helytartók automatikusan jóakarójuknak tekintették. Ajándékokkal akarták elhalmozni, arra gondolva, hogy ha,egyszer majd nagyvezír lesz, akkor is maradjon meg pártfogójuknak. Báthory azonban az alaptalan lelkesedést is visszafogta, folyamatosan sulykolva egy másik alapszabályt: a töröknek nem szabad hinni, mert „az szóval igen tudnak élni, sokszor nem bánt, mikor fenyeget, gyakorta veszön, amikor ígér."10 8 Ugyancsak korlátoznia kellett a helytartóknak a 102 Báthory utasításai: Báthory levélváltása i. m. 164-, 165, 188-189. 103 Uo. 189. 104 Uo. 205. 105 A kövgtutasítás vonatkozó pontja elég óvatosan rendelkezett erről; „Sásvár béget és a gyulai béget, sőt ha lehetne az Budai pasát tenné mazullá, mert ezek miatt pusztul el az Hatalmas császár földe, az mely neki adóját adja." Kendy Ferencnek adott instrukció. Gyulafehérvár, 1584. szept. 2.: Prothocollum Bathorianum p. 216-219. 106 A szultán a budai pasának. Prothocollum Bathorianum p. 143-145. Hasonló tartalmú parancsot kapott a temesvári pasa, valamint a szolnoki és gyulai bég is. Uo. p. 145-147. 107 Báthory levélváltása i. m. 239-240. Sásvár bégre, a hódoltság egyik 16. századi „fenegyerekére" újabban 1. Acs Pál: Sásvár bég históriája. História cladis Turcicae ad Naduduar, 1580; Hadtörténelmi Közlemények 115. (2002) 2. sz. 381-388. 108 Báthory levélváltása i. m. 188. Szalay Ferencnek, a budai pasához küldött követüknek adott instrukcióból kitetszik, hogy megfogadták Báthory tanácsát. A pasa bocsánatkérését kissé hűvös válaszban fogadták el, és a jószomszédi viszony javaslása mellett azt kérték, hogy „végbeliek
