Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horn Ildikó: Az erdélyi hármastanács kormányzata (1583-1585) 883
AZ ERDÉLYI HÁRMASTANÁCS KORMÁNYZATA (1583-1585) 913 portai ajándékokra fordított költségeit, nem is annyira a pénzügyi gondok miatt, hanem sokkal inkább abból a megfontolásból, nehogy az alkalmanként adott ajándékok idővel rendszeresen elvárt, szabott összegű szolgáltatássá, majd adóvá váljanak.10 9 Arra is intette a praeseseket, hogy a törököknek nem mindjárt adni, hanem csak ígérni kell, és ha már elérték céljukat, csupán akkor fizessenek. A helytartók azonban a maguk kárán, az ajándékokkal elhalmozott nagyvezír haragját tapasztalva jöttek rá, hogy bár „az adomány tartja a barátságot", ha úgy kívánja a török érdek, ez gyorsan semmivé lesz. A nagyvezír „kedvetlenségét mutatná hozzánk — írták Torma Kristófnak —, ezen bizony csudálkozunk, mi okból vagyon azholott Urunk ő nagysága [Báthory Zsigmond] két vagy három úttal, tisztességes ajándékkal, nagy summával látogatta meg. Úgy annyira, hogy ez előtt egy fejedelem is ennyi summát egy basának innét nem küldött."11 0 Szüntelen aggodalmaskodásuk és az említett hibáik ellenére hivatali idejük végére a helytartók beletanultak a törökökkel való bánásmódba is, az utolsó konfliktusukon már önállóan és sokkal magabiztosabban lettek úrrá. 1585 tavaszán Petru Cercel havasalföldi vajda, aki nem tudta továbbfizetni a vajdai szék fejében megígért magas adókat, mint már említettük, minden kincsével Erdélybe szökött. Brassóban kért menedéket, de a szászok sem őt nem fogadták be, sem kincsei megőrzését nem vállalták. A vajda végül álruhában, vagyona nagy részét hátrahagyva elmenekült. Szolgái — uruk szökését megtudva — széthordták javait, és maguk is szökni próbáltak. A vajda ügyében egymásután három csausz is érkezett a Portáról, előbb kiadatását, majd vagyonának összegyűjtését és átadását követelték. A helytartók határozottan intézkedtek: a temesvári pasának nem adtak engedélyt, hogy Karánsebesen átvonulva közelítse meg Havasalföldet, a csauszokat is feltartóztatták, és maguk intézkedtek a vajda kincseinek felkutatásáról és összegyűjtéséről, amit a helyszínen az egyik praeses (Sombory László) Petrichevich Horváth Kozma fogarasi provizor segítségével irányított. A csauszok mellé Bánffy Ferenc és Boldizsár tanácsurakat küldték kísérőnek. Aggodalomnak vagy félelemnek már nyomát sem találjuk a helytartókban akkor, amikor a vajdai javakból, még a csáuszoknak való átadás előtt, magától értetődő természetességgel vették le az örszág kárait és költségeszavára el ne indultassék, hanem jól végére menjen mindeneknek, s ha mi ide mifelénk esik, arról minket is megkéljen." Prothocollum Bathorianum p. 257. 109 Báthory levélváltása i. m. 230. Tanulságos ebből a szempontból az új nagyvezír megajándékozása körül kialakult vita is. 1584 augusztusában Oszmán pasa lépett a szultáni tanács élére. A helytartók minimálisan akkora összeget akartak fizetni neki is, mint elődjének, nehogy ellenséges indulatokat tápláljon Erdéllyel szembén. De a fagyossá vált diplomáciai kapcsolatok miatt az összeg megemelésén is sokáig tanakodtak. Báthory viszont az adó beküldésével akarta a pasa megajándékozását összekapcsolni, mert akkor a kevesebb is elég. О inkább jelezni kívánta a nagyvezírnek, hogy a további adományok a vezír jóindulatától függenek majd. A hármastanács végül - Báthory tanácsai ellenére - minimálisan ötezer aranyat tervezett, de ez a számítás felborult, amikor kiderült, hogy a nagyvezír nem tartózkodik a fővárosban, és így helyettese fogadja az erdélyi követséget. Izgatott számolgatás után sem tudták eldönteni, mennyire emeli meg majd ez a váratlan fordulat a költségeket. Végül követük, Kendy Ferenc belátására bízták az ajándékok szétosztását, aki mindössze ezer aranyat költve igen kedvező eredményt ért el a Portán. Prothocollum Bathorianum p. 222-223. " 110 Uo. p. 64.
