Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horn Ildikó: Az erdélyi hármastanács kormányzata (1583-1585) 883
AZ ERDÉLYI HÁRMASTANÁCS KORMÁNYZATA (1583-1585) 901 A fejedelemnek azt is tapasztalnia kellett, hogy kiválasztottjai nagyon eltérően ítélik meg és kezelik az embereket. A triumvireknél a pillanatnyi teljesítmény, az eredmény számított, azaz náluk minden alkalommal újra bizonyítani kellett. Akivel viszont elégedettek voltak, azt bőkezűen meg- vagy inkább túlfizették, mintegy lefoglalva ezáltal jövendőbeli szolgálataikat is.5 9 Ezzel szemben Báthory értékítéleteiben mindig hosszabb távot vett alapul, egyetlen hibával nem lehetett nála semmisé tenni egy karrier addigi eredményeit, mint ahogy láthattuk ezt Borbély György esetében is. Ha valaki nem vált be egy adott területen, a fejedelem más poszton adott neki további esélyt, mielőtt úgymond végleg leírta volna. A kétféle gondolkodásmódra jellemző példa az a vita, amely Ébeni Gábor szamosújvári kapitány sorsáról alakult ki a praeseseк és az uralkodó között. Mint erről már szó esett, a kapitánnyal elégedetlen helytartók Ébeni leváltását kezdeményezték, amit Báthory tudomásul vett. Azt kérte ugyanakkor a helytartóktól, hogy — a felmerült problémák ellenére — tegyenek javaslatot, milyen posztra helyezzék át a leváltott kapitányt, aki régi hű szolgaként nem érdemli meg, hogy így érjen véget pályafutása. Kendyék, meglehetősen fanyalgó válaszukban, visszadobták a labdát: adjon a fejedelem Ébeninek új tisztséget, mert Szamosújvárban mutatott „efféle tisztviselése után" ők nem tudják milyen hasznot lehet még tőle várni, milyen tisztre kellene promoveálni.60 Báthory a kérdés lezárása előtt, még egyszer kifejtette álláspontját: „Az újvári tiszttartó felől, nem oly értelemmel írtunk kegyelmeteknek, hogy ha kegyelmetek ez mostani tisztből gondviseletlensége miatt ki kényszeríttetik menni, ugyan necessario más tisztet adjon neki. Mert úgy vagyon az, mint kegyelmetek írja, aki egyikben haszontalan, másban is olyan. Ha.nem az mi intentionk az volt, s most is ez felőle, hogy [...] nem más tisztet adván neki, hanem hogy szinte meg ne gyaláztassák, egy olyan fizetése rendeltessék, mint tiszte előtt volt, vagy udvarnál, vagy házánál ítéli kegyelmetek."61 Hasonló nézeteltérés bontakozott ki Várad erődítése kapcsán. A Habsburg udvartól két hónapra átengedett hadmérnök, Ottavio Baldigara az egyik bástyával kapcsolatban felülbírálta az előző építész, Domenico Ridolfini terveit. A helytartók Ridolfinit kárhoztatták, rosszindulatúnak, illetve tudatlannak mondták.62 Báthory viszont látatlanban is megvédte az általa jól ismert és nagyra be-59 Jó példa erre a Váradon nagyon rövid ideig tartózkodó, inkább elméleti tanácsokat adó itáliai építész, Ottavio Baldigara esete, akinek Báthory egy háromszáz aranyat nyomó láncot, két vagy háromszáz forintot akart adni, de a fizetés növelését a triumvirekre bízta. Baldigara végül a láncon kívül ötszáz forintot, egy száz forint értékű lovat, negyven nyestet és egy kupát kapott. A helytartók indoklása szerint: „Úgy tetszik, hogy mind az te Felséged s mind urunk becsületiért ennél kevesebbet nem köldhettünk neki, talám pedig ezután is kölletik valaha szolgálatja, és örömestebben jő máskor hozzánk, ha most jó kedvvel bocsátjuk." Báthory levélváltása i. m. 212-213. Báthory, aki - ha nem birtokkal való jutalmazásról volt szó - szintén mindig bőkezűen jutalmazta a hasznos szolgálatokat, hasonló megfontolásból egyetértett a döntéssel. Uo. 234. 60 Uo. 94., 104. 61 Uo. 114. 62 Baldigara váradi tevékenységére 1. Domokos György. Ottavio Baldigara. Egy itáliai várfundáló mester Magyarországon. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Millenniumi Könyvtára 2.) Bp. 2000. 60-63. Ridolfini munkásságára: Balogh Jolán: Varadinum. Várad vára. (Művészettörténeti Füzetek 13/2.) Bp. 1982. 343-345. A triumvirek véleménye: Báthory levélváltása i. m. 177-180.
