Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horn Ildikó: Az erdélyi hármastanács kormányzata (1583-1585) 883
902 HORN ILDIKÓ csült fundálót, szerinte a két építész közötti szakmai nézeteltérés oka az, hogy egyik a szakmai színvonalat, a másik a költségek lefaragását tartotta szem előtt. „De Dominicust azért ebből ugyan nem ítéljük tudatlannak, kinek értelmét mi sok dologban nálunk létében megpróbáltuk. Nem csudáljuk azt, ha vagy ő mástól, vagy más ő tőle különbőz, mert mint egyéb tudományokban, azonképpen ebben is különb különb respectusra nézvén opiniói vadnak az tudós mestereknek, kiknek ők különb különb respectusra nézvén, mind okát adják."6 3 Nemcsak Báthory kelt hívei védelmére a triumvirek elmarasztaló véleményével szemben, de fordított eset is előfordult, amikor ők igyekeztek meggyőzni a más állásponton lévő fejedelmet valakinek a pozitív tulajdonságairól. Ilyen volt a havasalföldi vajda esete, akit rendkívül eltérő szempontok szerint ítéltek meg, és teljesen másként láttak. Amikor Petru Cercel egyik Erdélybe menekült főembere kiadatását kérte, a triumvirek azzal az indoklással támogatták kívánságát, hogy a vajda „sem tiszta oláh, sem peniglen valami barbarus," hanem művelt ember, aki olaszul is kiválóan tud. Olyan ember, akinek „barátsága nélkül lehetetlen, hogy el lehessen az ország." Ezzel szemben Báthory a vajdát zsarnok, kegyetlen és harácsoló embernek tartotta, aki bosszűból követeli vissza alattvalóját, csak azért, hogy meggyilkoltassa. Arra már nem maradt idő, hogy valamelyik fél meggyőzze a másikat, mert a triumvireknek a vajda műveltségéről és nélkülözhetetlenségéről szóló levele után hat héttel Petru Cercel maga is „kifutott" Havasalföldről, és Erdélyben keresett menedéket, miután nem tudta törleszteni portai adósságait és kifizetni az általa ígért török adót.6 4 A hasonló természetű viták, nézeteltérések csak erősítették a hármastanács tagjaiban azt a késztetést, hogy minden általuk fontosnak tartott ügyben egyeztessenek a fejedelemmel. A szakirodalom a határozatlanságot, a felelősségtől való irtózást, valamint a földrajzi távolságból fakadó lassú és késedelmes ügyintézést jelölte meg a testület bukásának legfőbb okaiként. Ha gondosan végigolvassuk a fejédelem és a hármastanács levelezését, megállapíthatjuk, hogy ennél a sommás, de alapvetően igaz konklúziónál persze bonyolultabb és sokrétűbb volt a valós helyzet. A döntési mechanizmus nem a várt vagy kívánt, egyszerű séma szerint működött, tehát nem úgy, hogy a triumvirátus Báthory elé terjesztette a kérdéses ügyeket, aki belátása szerint döntött, majd végül a helytartók végrehajtották utasításait. Báthory és a hármastanács kapcsolattartása a fejedelem által elképzelt és elrendelt módon zajlott. A helytartóknak rendszeresen konzultálniuk és jelenteniük kellett a kiemelt fontosságú vagy valamilyen szempontból vitatott ügyekről és a fejedélem utasításainak végrehajtásáról. Az így keletkezett levelezést egy protokollumba másolták át.6 5 Báthory azért vezette be ezt a módszert, hogy lépésről-lépésre nyomon tudja követni a fejedelemségben zajló változásokat, politikai történéseket. Ez tehát elsősorban az ő tájékoztatására és a helytartók ellenőrzésére szolgált, nem pedig Kendyék kormányzati problémáinak 63 Uo. 192. Báthory elrendelte, hogy ha nem akarják Váradon továbbfoglalkoztatni Ridolfinit, küldjék' hozzá, majd б határoz további sorsáról. 64 Báthory levélváltása i. m. 227, 244, 259. 65 A különböző Báthory-protokollumok keletkezéséről és vezetéséről Veress Endre írt forráskiadványa előszavában. Báthory levélváltása i. m. XVI-XVII.