Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horn Ildikó: Az erdélyi hármastanács kormányzata (1583-1585) 883
900 HORN ILDIKÓ ne következzék ránk", azaz a félelem, valamint a szüntelen bocsánatkérés: „minekünk kegyelmesen megbocsásson", „alázatosan követjük felséged ebben, minekünk semmi véteknek ne tulajdonítsa." A fejedelem ugyanakkor folyamatosan bátorította és dicsérte őket: ,jól cselekedte kegyelmetek", „kegyelmetektől jó néven vesszük", „igen dicsérem kegyelmetek constantiáját." Amikor pedig valami nem nyerte el az uralkodó tetszését, akkor is dicsérve bírált csak: „Jól mívelte kegyelmetek, hogy Moldvában segítséget készített volt. De kegyelmetek ezután ne bocsásson csak a székelységből afféle helyre [...], hanem udvarnál való fizetett szolgáló néppel elegyítse meg az székelyt kegyelmetek, és-hadnagyul, hallott látott tudós vitéz embert bocsásson előttük."5 6 Az idő előrehaladtával azután ezek az elemek mindkét fél írásaiból kikoptak, csak egyes, meghatározott esetekben találkozunk velük, de akkor már valós tartalommal, és nem túlzott aggodalomból vagy a biztatás szándékával .kerültek a levelekbe. Báthory másik törekvése az volt, hogy a triumvirek megtanulják kellő távolságból, helyes optikával látni az eseményeket, és a maguk súlyán kezelni a történteket. Amikor a helytartók a kinevezésük által keltett heves tiltakozás és a viharos országgyűlés miatt keseregtek, a fejedelem az ellenállást teljesen természetes jelenségnek állította be, hiszen a szokásostól eltérő, új megoldást kellett elfogadtatni a rendekkel, ráadásul egy olyan ügyben, amely már hosszú ideje megosztotta a politikai közvéleményt. Sok embert kellett meggyőzni, ami soha nem könnyű, mert „az mennyi fő, annyi az értelem". Azonkívül ezekben az emberekben a legkülönfélébb késztetések működtek; némelyek „rövid értelmek miatt, némelyek irigység miatt, némelyek ambíció miatt, legkevesb ex absoluta malitia miatt" ellenkeztek. Báthory arra bíztatta a triumvireket, hogy nézzék pozitív oldaláról a történteket, mert bármilyen nagy volt a felzúdulás, a rendek nem sokáig álltak ellen, végül „az mi akaratunkhoz accomodálták magukat."57 A fejedelem szerette volna, ha a helytartók nem keseredtek volna el egyegy súlyos szituáció miatt, hanem mindig kellő rálátással és optimizmussal közeledtek volna a problémához: „csak mi éltünkben is sokszor oly állapotban volt Erdély, hogy sok ember nem hitte megmaradását. [...] Egy országnak sincs olyan állapota, az mineműt kívánna, békesség, had, csendesség, háborúság, jó és gonosz szerencse, elég forog ez világban. Arra való az okosság, hogy ember minden igyekezetivei, erejével, tanácsával az jót keresse, fussa a gonoszt."5 8 Báthorynak ezek a próbálkozásai azonban rendre kudarcot vallottak, mert gondolkodásmódja, egész életfilozófiája teljesen eltért a kormányzó trióétól. A triumvirek nehezen kezelték a nem egyértelmű szituációkat. Míg a fejedelem egy-egy ilyen helyzetben csupán kétfelé történő levezetéssel is megoldható feladatot, két alternatívát látott, amelynek mindegyike vezet valahová, addig a triumvirek mindig Szküllát és Kharibdiszt — leveleik rendszeresen felbukkanó toposzát — emlegették. Báthoryval ellentétben ők általában nem az esélyt látták, hanem csak a veszélyt. 56 Báthory István a hármastanácsnak. Niepolomice, 1583. aug. 24.: Báthory levélváltása i. m. 87. 57 Báthory István a hármastanácsnak. Krakkó, 1583. máj. 9.: Báthory levélváltása i. m. 55. 58 Uo. 191.
