Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horn Ildikó: Az erdélyi hármastanács kormányzata (1583-1585) 883
894 HORN ILDIKÓ megőrzését látja megoldandó feladatként, és ennek érdekében, más prioritási elveket követve talán mégis megrendszabályozza Ghiczyt. De amilyen jól tudták a tanácsurak, hogy milyen automatizmusok működtetik Báthory fejedelem egyes döntéseit, éppolyan jól ismerte ő Kovacsóczyék kedvelt módszereit, így kikerülve a kelepcét, kiegyenlítő, kompromisszumos döntésével igyekezett gyorsan rövidre zárta a kérdést: a Partium irányítása is a triumvirek hatásköre, de azt is tudatosította velük, hogy Báthory Kristóf váradi instrukciója, valamint Ghiczy János személye szent és sérthetetlen. Az esetből mind a két fél levonta a helyes következtetést, a további harc helyett megtanultak alkalmazkodni a kialakult különleges egyensúly- és patthelyzethez.30 Bár a helytartók a váradi kapitánnyal nem boldogultak, a másik két kulcsfontosságú vár kapitányának befolyása és önállósága ellen is támadást indítottak. A karánsebesi bánt, Thornyi Tamást korábbi utasítása ellenére arra kötelezték, hogy az 1579. szeptember 1. és 1583. augusztus 31. közötti időszakra vonatkozóan számoljon el a területéhez tartozó három vár (Karánsebes, Lúgos és Sidóvár) jövedelmeivel. Egyben megszellőztették azt az értesülést, hogy az uralkodó a báni tisztet másnak fogja adni. Thornyinak azonban ánélkül sikerült kivédenie a pozíciói ellen intézett támadást, hogy nyílt-konfrontációba került volna a helytartókkal. Tiltakozás nélkül elkészítette és benyújtotta elszámolását, majd letöltve a szolgálati éve végéig hátralévő rövid időt, 1584 decemberében mind a királynak, mind a hármastanács tagjainak bejelentette azonnali lemondását posztjáról, mert „nem várná azt, hogy gyalázatára elvennék tőle, hanem ő esztendeit jámborul kitöltvén, ki jött volna belőle."3 1 Egyben felpanaszolta, hogy szolgálati idejéhez és a hely katonai fontosságához képest eleve nagyon kevés volt a jövedelme, jutalomban pedig alig részesült. Báthory Kristóf, aki korábban már megtapasztalta becsületességét, nem kívánt tőle elszámolást, amikor bánná kinevezte, ezért ezután sem vállal számadási kötelezettséggel járó tisztet, ha nem bíznak már benne, inkább lemond. Mivel az előzményekről semmit nem tudott, Báthory Istvánt váratlanul érte a kialakult helyzet, de igyekezett a vérig sértett bánt megnyugtatni és maradásra bírni, sérelmeiért pedig kárpótlást ígért. A karánsebesi elszámolást a triumvirek által kijelölt bizottság ellenvetés nélkül elfogadta.3 2 Thornyi végül visszavonta lemondását, és 1587 karácsonyán bekövetkezett haláláig megmaradt báni tisztében.3 3 A sorból a harmadik kiemelt vár kapitánya sem maradhatott ki. A szamosújvári parancsnokkal, Ébeni Gáborral folytatott vita végül odáig fajult, hogy a kapitány leváltása ténylegesen napirendre került. A konfliktus abból indult ki, hogy mivel a szamosújvári kapitány még Báthory Kristóf fogalmazta utasításából „régen kihágott volt", ezért Kendyék új instrukciót készítettek, amelyet azonban Ébeni nem volt hajlandó elfogadni. Báthory természetesen a hármastanácsnak 30 Uo. 86-87. 31 A hármastanács jelentése Báthory Istvánnak. Gyalu, 1584. dec. 14.: Báthory levélváltása i. m. 217. 32 Uo. i. m. 173., 233-234., ill. Báthory Zsigmond attestációja. Gyulafehérvár, 1585. jan. 3.: Kolozsvári Állami Levéltár, Kemény család levéltára Nr. 166/IV 57. 33 Barabás Samu: A székely krónika. Történelmi Tár 1880. 646. és Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában. Sajtó alá rend. Szentmártoni Szabó Géza. Gyula 2005. 61-86.