Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Simon Zsolt: A baricsi és kölpényi harmincadok a 16. század elején 815
A BARICSI ÉS KÖLPÉNYI HARMINCADOK A 16. SZÁZAD ELEJÉN 869 — számadása szerint fizetéséből 1000 forintot a Bács megyei adóból kapott, 160 forintot a szegediektől, valószínűleg szintén az adójukból.24 0 A sorból Kanizsai sem maradt ki, ő ugyanis 1503 és 1505 között birtokai adójának egy részét kapta meg báni fizetése fejében.24 1 Az uralkodók a hadikiadások fedezésére Kanizsain kívül még. sokaknak adtak harmincadot bérbe, kötöttek le adósságaik törlesztésére vagy utaltak ki fizetésképpen, többször a végvidéken is.24 2 A farkashidai egyezség értelmében Korvin Jánosnak élete végéig átengedték a szlávóniai harmincadokat,24 3 de 1494-re és 1495-re már a nedelicei és a muraszombati harmincad kicsúszott kezéből, 1499-ben és 1500-ban már csak báni fizetése fejében bírta a szlavóniai harmincadokat.24 4 1498-ban Szapolyai István nádornál volt zálogban a budai, székesfehérvári és pataji harmincad, de 1499-ben is még voltak zálogbirtokában bizonyos harmincadok. Az utóbbi esztendőben tett végrendelete szerint ezek zálogértéke legalább 40000 forint volt, ennyit engedett el ugyanis a királynak, a prelátusoknak és a báróknak.24 5 Lehetséges, hogy ezen 40000 forintnyi tartozás elengedése után is maradtak még nála harmincadok, amelyek fiára szálltak, hiszen Szapolyai János 1514-ben, 1518-ban és 1526-ban is birtokolt bizonyos harmincadokat, amelyek közé egy 1513-ban vagy 1514-ben írt jegyzék szerint a trencséni is tartozott.24 6 1505-ben Beriszló János szerb despota kezében voltak régebbi tartozások fejében bizonyos meg nem nevezett harmincadok,24 7 1 511-ben és 1518-ban Sárkány Ambrusnál volt a pozsonyi, 1514-ben a budainak a fele. 1512-ben Perényi Imre dalmát-horvát-szlavón bán és zenggi kapitány fizetéséért kapta meg a zágrábi és a hozzá tartozó harmincadok bevételeit, amelyeket előtte mások bírtak.24 8 1513-ban vagy 1514-ben a kassai harmincad a kassaiaknál volt zálogban, a szlavóniai Szécsi Tamásnál és Gyulay Jánosnál, a trencséni Szapolyainál, a budai Sárkány Ambrusnál és Keserű Istvánnál, a pozsonyi Sárkány Ambrusnál és társainál, végül az erdélyi huszadok Mihály és Félix firenzei kereskedőknél.24 9 Az 1514. évi diéta nem szentesített határozatai ugyan elrendelték a zálogban levő harmincadok visszaadását (kivéve a Sza-240 Magyarország és Szerbia i. m. 341-342. Ezeken kívül még más forrásokból is származtak bevételei, de nagyon valószínű, hogy ezek nem báni fizetése fejében jutottak kezébe, mivel ez a tény — a bácsi és szegedi adókra vonatkozó bejegyzésekkel ellentétben — nincs feltüntetve a számadásban. Uo. 241 Magyarország és Szerbia i. m. 317-319. 242 Mindezekre példák: FógelJ.: II. Ulászló i. m. 16-18.; Uő: П. Lajos i. m. 12.; Sólyom J.: A magyar vámügy i. m. 72-78. 243 Jajcza i. m. 67. 244 Engel, J. C.: Geschichte des Ungrisches Reiches I. i. m. 18.; Jajcza i. m. 143-144. 245 CJH 610. A végrendelkezés átiratai: DL 20875., 25286, 25287, DF 272867, 282868. 246 CJH 706, 772.; Magyarországi pápai követek i. m. 331.; Kovachich, M. G.: Supplimentum i. m. 425^26. 247 Jajcza i. m. 143-144.; Magyarország és Szerbia i. m. 322. Úgy tűnik, hogy 1509-ben Kanizsai György horvát-szlavón-dálmát bánként is bírt bizonyos harmincadokat, de az oklevélből sajnos nem derül ki, melyeket és milyen jogon; csak az tudható, hogy Várdai Ferenc kincstartó arra kéri Kanizsait, hogy a harmincad ügyében úgy járjon el, hogy később a király ne károsodjon. DL 25524. 248 DL 71122. 249 Fógel J.: II. Ulászló i. m. 17-18.; Uő: II. Lajos i. m. 12.; Ortvay T.: Pozsony i. m. П.З. 70-72.; Hazai Okmánytár i. m. 445.; Kovachich, M. G.: Supplimentum i. m. 425^426.
