Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Simon Zsolt: A baricsi és kölpényi harmincadok a 16. század elején 815
870 SIMON ZSOLT polyai János kezében levőket, amíg az ő 1514. évi parasztlázadáskor kiadott költségei meg nem térülnek25 0 ), de amint az 1516-ban még zálogban levő számos harmincad és a határozat 1518. és 1526. évi megismételései is mutatják, ezt az intézkedést nem tudták megvalósítani.25 1 Mivel a nándorfehérvári és temesvári harmincadokból származó jövedelmek nem szerepelnek sem azokban az említett jövedelem-kimutatásokban, amelyekben név szerint vannak felsorolva azok a harmincadok, melyeknek a bevételei a kincstárba folytak, sem a zálogba adott harmincadokat tartalmazó 1513. vagy 1514. évi lajstromban, tekintetbe véve továbbá a szerb despota és Kanizsai harmincadbirtoklását, valamint a kincstár pénzzavarát és a bánokkal fennálló tartozásait, valószínűnek tartjuk, hogy a feldolgozott két harmincad jövedelmei a nándorfehérvári, szabácsi bánoknak, a szerb despotának és az Alsó Részek kapitányának voltak folyamatosan kiutalva, nevezetesen kiadásaik fedezésére. Arról, hogy mire költötte el Kanizsai György a harmincadjövedelmeket, csupán az a rövid, nyolc tételes feljegyzés tájékoztat, amely a kölpényi számadás végén található, és amely összesen 354,2 forintnyi kiadást vesz számba. Az esetek túlnyomó többségében (hat alkalommal) különböző személyeknek fizettek ki pénzt, összesen 316,2 forintot, ami a kiadások 89,3%-át képezi. Csemerovics Györgynek 200 forintot, egy bizonyos Gecőnek 32 forintot, végül az őröknek négy forintot adtak. Egy Csemerovics Márk 1503-ben és 1504-ben hat lóval Kanizsai bán szolgálatában álló katona volt, Gecő pedig bizonyosan azonos azzal a személlyel, aki 1503-ban és 1504-ben három lóval szolgált Kanizsai mellett.252 Három alkalommal egy bizonyos „úr" részére összesen 80,2 forintot költöttek el: két alkalommal készpénzben 50, illetve 28 forintot juttattak neki, máskor pedig egy kötőféket és egy csizmát vásároltak számára összesen 2,2 forint értékben. Amennyiben Kanizsai György élvezte a kölpényi harmincad jövedelmeit, az „úr" kifejezés valószínűleg az ő személyét fedte. (Amennyiben viszont nem, a kölpényi harmincadost, esetleg annak felettesét, a nándorfehérvári főharmincadost, tehát mindenképpen azt a személyt, aki a jövedelem felett rendelkezett). Az őröknek adott forintok kivételével nem lehetünk biztosak a személyeknek kifizetett összegek rendeltetése felől, de talán az illető személyek bérük, zsoldjuk fejében vagy Kanizsai részére kifizetett összegek visszafizetéseként kaphatták azokat. Ezt a feltételezést erősíti az a bejegyzés, amely szerint Kanizsai egyik familiárisa, István deák egy bizonyos harmincad bevételeiből (ex pecuniis tricesime) egyszer 20, máskor 24 forintot kapott saláriumára.25 3 Két esetben, összesen 38 forintnyi 250 Fekete Nagy, A.-Kenéz, V-Solymosi, L.-Érszegi G.: Monumenta rusticorum i. m. 253. 251 Az országgyűlés 1507-ben, 1514-ben és 1518-ban a nem kincstári kezelésben levő királyi javakat és jövedelmeket az adónak külön e célra elkülönített részével kívánta visszaváltani. Nagy Iván: Magyarország pénzügyi történetéhez a XVI. század elejéről. Magyar Történelmi Tár 11. (1862) 234.; Fekete Nagy, A.-Kenéz, V-Solymosi, L.-Érszegi G.: Monumenta rusticorum i. m. 253.; CJH 756, 772, 840. 252 Csemerovics Márkra (ő egyszer 400 forintot hozott a bánnak): Iványi B.\ A Kanizsaiak fizetési lajstroma i. m. 16, 18, 20-22, 25, 30, 33-34. Gecő különböző pénzösszegeket fizetett ki a bán katonáinak, vizát vásárolt, a viza edényét rendezte el, és bizonyos asztalok (mensa) elrendezését irányította, amely tevékenységek alapján elképzelhető, hogy sáfár, esetleg szakács volt. Uo. 16, 23-29.; Magyarország és Szerbia i- m. 315. 253 Iványi В. : A Kanizsaiak fizetési lajstroma i. m. 17.
