Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Seres Attila: A szovjet piac "meghódítása" és a magyar tőke Trianon után. Iratok a szovjet-magyar vegyes kereskedelmi társaság történetéhez (1923) 79
80 SERES ATTILA A Budapesti Királyi Törvényszék mint Cégbíróság ugyanis megtagadta a cégalakulat hivatalos bejegyzését,5 így az nem kerülhetett be a cégnyilvántartásba sem, vagyis a hatályos törvényi szabályozás értelmében alig egyéves története során semmiféle érdemi üzleti tevékenységet nem fejthetett ki. Kutatásaink során ezen túlmenően egyre jobban kikristályosodott az is, hogy egy szovjet-magyar vegyes kereskedelmi társaság létesítésének alapgondolata nem köthető kizárólag az említett pénzintézethez és a körülötte tömörülő üzleti körökhöz. Mi több, a bejegyeztetés meghiúsulása ellenére más érdekeltségek, illetve azokat képviselő személyek újabb erőfeszítéseket tettek egy ilyen társaság megalakítására. Kísérletet tettünk arra, hogy összerakjuk ennek a szerteágazó kérdéskörnek az elemeit, igaz, a végeredményhez öt levéltárban (Magyar Országos Levéltár, Budapest Főváros Levéltára, Orosz Állami Gazdasági Levéltár, Orosz Föderáció Állami Levéltára, Orosz Föderáció Külpolitikai Levéltára) végzett feltáró munka adatainak összesítésével tudtunk csak eljutni. Magyarország számára az első világháborút követő békerendezés egyik legsúlyosabb következményét — a jelentős területi és etnikai veszteségek mellett — az ország gazdasági teljesítőképességének drasztikus csökkenése jelentette, ami összefüggött az Osztrák-Magyar Monarchia egységes gazdasági szervezetének szétesésével is. Magyarország és a dualista állam különféle régiói közt meglévő, korábbi hagyományokra visszatekintő gazdasági egymásrautaltságot plasztikusan jellemezte, hogy a 19. század utolsó harmadában Magyarország mezőgazdasági árukivitelének jelentős része Ausztria, illetve a birodalom cseh és lengyel tartományai felé irányult, míg az ipari termékek tekintélyes hányadát ezekről a területekről szerezte be.6 A trianoni békeszerződés megkötését követően ugyanakkor az utódállamok kormányai — nem kis mértékben politikai megfontolások által vezéreltetve — arra törekedtek, hogy hatalmas szerzeményeiket gazdaságilag is (például új beruházásokkal vagy a vámpolitika segítségével) maradéktanul integrálják, ami magával vonta a korábban hatékony belső működést felmutató gazdasági tömb fokozatos megroppanását, s végső soron ezeknek a területeknek a gazdasági leválását a történelmi Magyarország központi vidékeiről. A szomszéd államok autarkiás törekvései, komplex nemzetgazdaságok kiépítését szolgáló programjai oda vezettek, hogy Magyarország részben vagy egészben elvesztette korábbi természetes nyersanyag-lelőhelyeit és hagyományos felvevőpiacait. Ez a kiszolgáltatott állapot arra ösztönözte a gazdaságpolitika alakításáért felelős mindenkori kormányt, hogy olyan új kereskedelmi partnerekre tegyen szert, amelyek egyrészt jelentős nyersanyagkészletek felett diszponálnak, így könnyen kielégíthetik a magyar feldolgozóipar szükségleteit, másrészt nagyobb földrajzi kiterjedésű piacaikon értékesíthetik a magyar ipari és mezőgazdasági termelés pro-5 A Cégbíróság végzése az Orosz-Magyar Kereskedelmi Rt. megalakítása tárgyában. 1924. ápr. 24. Budapest Főváros Levéltára (BFL), A Budapesti Királyi Törvényszék mint Cégbíróság iratai (VII. 2. е.), 3398. d„ Cg. 20788/1924. sz. 6 Az utolsó békeév (1913) statisztikai adatai szerint a magyar kivitel 75,34%-a irányult Ausztriába, illetve a Monarchia fennhatósága alatt lévő cseh, lengyel és boszniai területekre. Ugyanígy, a behozatal 72,73%-a származott az említett régiókból. A Magyar Szent Korona országainak 1913. évi külkereskedelmi forgalma. (Magyar Statisztikai Közlemények. Új sor. 53. köt.) Budapest, Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, 1915. I. r. 41.
