Századok – 2006

KÖZLEMÉNYEK - Seres Attila: A szovjet piac "meghódítása" és a magyar tőke Trianon után. Iratok a szovjet-magyar vegyes kereskedelmi társaság történetéhez (1923) 79

A SZOVJET PIAC „MEGHÓDÍTÁSA" ÉS A MAGYAR TŐKE TRIANON UTÁN 81 duktumait. A Monarchia védettséget biztosító gazdasági kereteinek széthullása miatt nemzetközi kereskedelmi versenyhelyzetbe kényszerített magyar gazdaság ezzel függetleníthette a korábban nagyrészt a Felvidék és Erdély ásványkincsére utalt iparát a csehszlovák és román beszállítóktól, illetve piacot nyerhetett exportcikkei számára.7 A magyar külkereskedelem kitörési pontjainak keresésénél a földrésznyi értékesítési piacot és szinte kimeríthetetlennek tűnő nyersanyagforrásokat birtokló szovjet államok szövetségét nem lehetett figyelmen kívül hagyni.8

Már csak azért sem, mivel Magyarország — és általában véve az európai államok — megjelenését a szovjet piacon több szovjet gazdaságpolitikai intézkedés ösztönözte. Ezek között meg kell említeni a Népbiztosok Tanácsának 1920. november 23-án elfogadott dekrétumát a koncessziók általános gazdasági és jogi feltételeiről, amely lehetőséget biztosított a külföldi magántőkének a szovjet gazdaságba történő bevonására. A különböző időtartamú koncessziós szerződések értelmében a külföldi befektetők jogot nyertek egyes államosított ipari, mezőgazdasági üzemek, vasutak ideiglenes működtetésére, erdős területek vagy kőolaj-lelőhelyek ideiglenes kihasználására, s a megtermelt haszon egy részének kivitelére. Cserébe kötelesek voltak saját forrásból renováltatni és üzemképessé tenni a koncesszióba kapott, a forradalmak és a polgárháború idején amortizálódott ipari, mezőgazdasági egységeket, illetve további hiteleket kellett nyújtaniuk a szovjet gazdaság helyreállításához. A dekrétum előirányozta például a nyugat-szibériai és az európai Oroszország északi részén lévő kormányzóságok hatalmas kiterjedésű erdőterületeinek koncesszióba adását, továbbá a bakui és grozniji olajmezők bérbeadását is.9 Hasonlóan előnyös feltételeket biztosított az 1921-ben több intézkedés együtteseként összeálló új gazdaságpolitika (NEP), amely legalizálta a belkereskedelem szabadságát, engedélyezte magán-kisvállalatok létrehozását, s lehetővé tette a huszonegy főnél kevesebb munkást foglalkoztató üzemek denacionalizálását. (Egyes adatok szerint az 1920-1921 során hozott rendelkezések nyomán alig egy év alatt mintegy tízezer vállalat ment át magánkézbe.)10 7 A Magyarország háború utáni gazdasági helyzetét tárgyaló legújabb szakirodalomból 1. Gunst Péter. Magyarország gazdaságtörténete (1914-1989). Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996. 34-44.; Csikós-Nagy Béla: A XX. század magyar gazdaságpolitikája. Tanulságok az ezredforduló küszöbén. Budapest, Akadémiai, 1996. 39-43.; Zcidlcr Miklós-. Társadalom és gazdaság Trianon után. Limes, 2002. 2. sz. 11-18. 8 Az 1926. évi népszámlálás adatai szerint a Szovjetunió mintegy 17 millió km--nyi területén 147 millió ember élt. Az adatokat 1. Naszelenyie Rosszii v XX veke. Isztoricseszkie ocserki. Tom 1. 1900-1939 gg. Otv. red. V В. Zsiromszkaja. Moszkva, Rosszpen, 2000. 143. 9 Oleg Boriszovics Mozohin - Vlagyimir Pavlouics Jampolszkij: „Koncesszionnaja praktyika nye dala szkolko-nyibugy znacsityelnih rezultatov". О privlecsenyii inosztrannovo kapitala v ekonomiku SzSzSzR. 1920-e gg. Isztoricseszkij Arhiv, 2002. 1. sz. 101. 10

Nicolas Werth: Isztorija szovjetszkovo goszudarsztva 1900-1991. Moszkva, Vesz Mir, 2003. 158. A NEP legújabb orosz szakirodalmára 1. Rosszija nepovszkaja. Isszledovanyija. Red. Sz. A. Pavlicsenko. Moszkva, Novij Hronograf, 2002. A NEP magyar szakirodalmára 1. Székely Gábor: Az első reformkísérlet, a NEP In: Orosz forradalom — szovjet történelem. A Magyar Ruszisztikai Intézet és a Politikatörténeti Intézet 1992. november 20-i konferenciájának szerkesztett anyaga. Szerk. Krausz Tamás, Varga Lajos. Budapest, Magyar Ruszisztikai Intézet, 1993. 42-45.; Sinkovicz István-. Bolsevik parasztpolitika 1921-ben - miben hozott újat a NEP és miben nem. In: A Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai Kara Társadalomtudományi Tanszékének Közleményei. 3. köt. Szerk. Bebesi György. Szekszárd, Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai Kar Társadalomtudományi Tanszék, 2000. 69-82.