Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Simon Zsolt: A baricsi és kölpényi harmincadok a 16. század elején 815
826 SIMON ZSOLT rök-magyar szerződéseknél. 53 Egy intézkedés volt közös az oszmánoknak a két országgal kötött szerződései többségében, miszerint a két ország alattvalói a törvényes és szokásos vámok lefizetése után szabadon járhattak, kereskedhettek és védelem alatt álltak. Két rendelkezés csak a lengyel fegyverszünetekben fordul elő: egyrészt az idegenben meghalt kereskedők javait az illető hazájába kellett szállítani (1494-től kezdődően), másrészt az adóst ott kellett perelni, ahol az adósságba verte magát (1502-től). Két tekintetben viszont a magyar-török szerződések voltak bővebbek: egyrészt az 1449. évi fegyverszünet-tervezet és az 1467. évi említett oklevél előírta, hogy csak bizonyos településeken lehet kereskedni a másik fél alattvalóinak, másrészt az 1488-ban kötött fegyverszünet részletezi a határon való átkelés feltételeit és az esetlegesen felmerülő kártételek miatti konfliktusok megoldásának módját is szabályozza. Végül megjegyezhető, hogy a lengyel-moldvai békeszerződések (1499, 1510, 1517) kereskedelemre vonatkozó pontjai a korabeli magyar-török egyezmények megfelelő passzusaira hasonlítanak a tekintetben, hogy kikötik azt, hogy a kereskedők a megfelelő illetékek kifizetése után biztonságban járhatnak a másik ország területén, de emellett kitérnek az adósságok rendezésének kérdésére (1510), sőt még arra is, hogy a lengyelek Moldván keresztül átmehetnek török területekre (1499-től kezdődően).5 4 A Magyar Királyság 19 fennmaradt középkori békeszerződésének szövegében csak négy esetben szerepelnek kereskedelemre vonatkozó cikkelyek.5 5 Az 1437. évi magyar-velencei fegyverszünet szerint az alattvalók áruikkal biztonságosan közlekedhettek, tartózkodhattak és vásárolhattak a másik fél területén, amint azt „ősidők óta" tehették.5 6 Az 1474. évi lengyel-magyar béke tiltotta a javak vagy személyek, különösen a kereskedők és azok javainak a jogtalan lefoglalását, a kereskedőknek pedig előírta azt, hogy a régtől megszokott utakon közlekedjenek.5 7 Az 1491-ben kötött osztrák-magyar pozsonyi béke szerint a kereskedők bármerre szabadon járhattak és kereskedhettek, miután megfizették a vámokat, a Székesfehérváron kárt szenvedett kereskedők ügyének a kivizsgálására pedig egy hat személyből álló bizottságnak kellett döntenie.5 8 Az 1381. évi torinói velencei-magyar béke szövege szerint szabadon lehetett keres* 5 3 A felsorolt szerződések közül az 1489. évi nem tartalmaz kereskedelemre vonatkozó rendelkezéseket. A középkori török-lengyel fegyverszünetek kiadásai: Kolodziejczyk, D. \ Ottoman-Polish Diplomatic Relations i. m. 202-226. A kereskedelemre vonatkozó intézkedések elemzése, angol nyelvű fordításai és táblázatba foglalásuk: Viorel Panaite: Trade and Merchants in the 16th Century Ottoman-Polish Treaties. Revue des Études Sud-Est Européennes 32. (1994) 265-270., 273-274. 54 Hóvári János: A tulcsai török vámnapló. Történelmi Szemle 24. (1981) 448-449. 55 A Velencével (1244, 1358, 1381, 1437), Csehországgal (1254, 1271, 1364, 1479), Ausztriával (1328, 1337, 1450, 1463, 1477, 1491, 1506) és Lengyelországgal'(1397, 1412, 1474, 1479) kötött békékről van szó. Összesen ennyinek maradt ránk a teljes szövege (Köblös József-Süttő Szilárd-Szende Katalin-. Magyar békeszerződések 1000-1526. Pápa 2000. E kiadvány a török-magyar fegyverszüneteket nem tartalmazza, mivel azok nem voltak békeszerződések.); ezeken kívül még négy békének a szövege maradt meg, ezekről azonban nem lehet tudni biztosan, hogy az összes cikkelyt tartalmazzák-e, vagy csak a fontosabbnak tartottakat (a Velencével 1097-ben, az osztrák tartományokkal 1225-bert, a Litvániával 1351-ben és a Nápollyal 1352-ben kötött békék). 56 Köblös J.-Süttő Sz.-Szende K.\ Magyar békeszerződések i. m. 177. 57 Uo. 203-204. 58 Uo. 262.
