Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A városi elit Nyíregyházán a 20. század első felében 25
A VÁROSI ELIT NYÍREGYHÁZÁN A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN 75 ra nőtt meg. Mindez már a 19. század végétől kiegészült tudatos államosító törekvésekkel is, amit a megyei igazgatás államosítását elvben kimondó "lex Szapáryana" (1891:XXXIII. tc.) is jelez. A modern állam bürokratikus kormányzati rendszere az élet egyre nagyobb területét szabályozta törvényekkel és más jogszabályokkal, amelyek a városi belügyek amúgy is képlékeny fogalmát egyre inkább szűkítették. Paradox módon ez még akkor is így volt, ha egyes területeken látszólag ki is terjesztették a városok önállóságát. Az 1912:LVIII. tc. például jelentősen növelte a városok vagyonkezelési és háztartási önállóságát a megyékkel szemben, ám más tekintetben — a központi kormányzattal szemben — jelentősen szűkítette mozgási szabadságukat.165 Hasonló következményekeljárt a városi tisztviselők fizetésrendezése is: azzal, hogy javadalmazásukat ezután törvények és rendeletek szabták meg, egzisztenciálisan a központi hatalomnak lettek kiszolgáltatva. Az életfogytig tartó hivatalviselés 1929-ben történt bevezetése önmagában csak a képviselőtestülettől való függetlenedésüket eredményezte, ám az 1930-as években megerősödő, majd 1942-ben a kinevezési rendszer általánossá és kizárólagossá válásában tetőző centralizációs és államosító tendenciák újra csak a központi kormányzattól való függést erősítették. A két folyamat — a helyi bürokrácia szerepének növekedése a képviselőtestület rovására, ugyanakkor egyre nagyobb kiszolgáltatottsága a központi kormányzattól — együttesen az önkormányzatiság szűkülését, a korszak végén gyakorlatilag a teljes felszámolását eredményezte. Ezt mintegy törvényesítette az 1500/1944. M. E. sz. kormányrendelet, amely a hadműveleti területeken megszüntette az önkormányzati testületi szervek működését, így a városi képviselőtestület hatáskörét a polgármester egy személyben vette át. Az a polgármester, akit immár a belügyminiszter nevezett ki, illetve ha még a képviselőtestület választotta is, a miniszter bármikor felmenthette vagy áthelyezhette. így a korszak végére a helyi autonómia ügyeinek intézése a belügyminiszternek alárendelt és teljes egészében kiszolgáltatott városi tisztviselő kezébe került. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy a korszak legvégére a szinte teljesen kompetenciáját vesztett városi elit egyetlen személyre szűkült. A városi bürokrácia tehát kezdettől fogva jelentős és egyre fontosabb szerepet töltött be a helyi döntéshozatali mechanizmusokban. (Nyíregyházán már a század elején megfogalmazódtak olyan nézetek, miszerint a város boldogulása, fejlődése elsősorban a tisztviselői kartól függ.15 6 ) A tisztviselői kar szerepének növekedése a helyi társadalom kezdeményező és ellenőrző szerepének a fokozatos sorvadását is magával hozta. Koncz János csepeli főjegyző az 1930-as években ezt akképpen fogalmazta meg, hogy a községi törvényben biztosított önkormányzat már csak látszat, így helyi közakaratról sem lehet beszélni, a helyi képviselő pedig csak formai szolgálója ennek a nem létező közakaratnak. Korábban a képviselőtestületi tag joggal hihette, hogy részvételével, felszólalásaival, indítványaival érvényesen tud közreműködni a községi közakarat megnyil-155 Előírta ugyanis, hogy az államsegély felét a rendőrség fejlesztésére kell fordítani, a tisztviselők alkalmazásához szakképzettségi kritériumokat állított fel, és ami a legfontosabb, a belügyminiszter bármikor megvizsgálhatta a városok ügy- és pénzkezelését. Vö. Sarlós: i. m. 236-238. 156 Pl. Szabolcs, 1908. febr. 15. 1-2.; Igazság, 1911. júl. 7. 1-2.
