Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Nacionalizmuselméletek (Ism.: Niederhauser Emil) 807

808 TÖRTÉNETI IRODALOM ® liográfia, az egyik a magyarul megjelent irodalmat öleli fel, a másik, természetesen a hosszabb, az idegennyelvűt, gyakorlatilag az angol nyelvűt, mert még a francia eredetű cikkek is angolul publikált formájukban szerepelnek. Ez kétségtelenül igen hasznos. Külön jelöli itt a szerkesztő a tanulmányok eredeti megjelenési helyét is, ahogy az minden hasonló munkában szokásos. Ezzel egy formális ismertetés követelményeinek eleget is tettünk. Mint már jeleztük, a részletes tartalmi ismertetés nem alkalmazható, mert mindegyik cikk más szempont szerint rendezi mondanivalóját, más álláspontot képvisel, olykor egy másik állásponttal vitatkozik. A legtöbb tanulmány a (mindenféle jelzőkkel ellátott) antropológia diszciplínába sorolható. Ennek megfelelően valóban igen magas elméleti színvonalat képvisel, de a diszciplína egészén belül is mindegyik más elméletet fejt ki, és az újabban megszokott ezoterikus nyelv révén köznapi ember számára eléggé nehezen érthető. Ami a kívülálló számára is világos, az, hogy a nacionalizmus (vagy sok minden ezzel helyettesíthető irányzaton belül) két nagy tábor különböztethető meg: a primordialista és a funkcionalista. Igen nagy általánosítással az első azt az álláspontot képviseli, hogy a nemzet igen régi, ha nem is ősi kategória, a másik szerint pedig csupán a modern kor szülötte. Persze a kettő közti különbség nem is tűnik olyan nagynak, hiszen a primordialisták is elismerik, hogy a nemzet bizonyos történeti előzmények után, azok következményeként jött létre. Persze nemcsak erről a különbségről van szó, ahogy eddig is már nyilvánvaló lehetett, a nacionalizmus mellett óhatatlanul a nemzetről, nemzeti mozgalmakról, nemzeti identitásról és egyéb hasonló témákról is esik szó az egyes tanulmányokban. Persze mindegyik szerző a maga elképzelése szerint használja a fogalmakat, és általában tartózkodik attól, hogy meg is határozza, mit ért egyik vagy másik tárgyalt fogalmon pontosan. Előkerült, mint külön, egészen más probléma az etnicitás kérdése is, az összefüggés (vagy nem?) a nemzettel és a nacionalizmussal. A nemzet mellett és annak kapcsán gyakran előkerülő téma a kultúra mint a nemzet fogalmának lényeges része. Ezzel kapcsolatban persze a vallás mint a kultúra egyik összetevője jóval ritkábban kerül elő. A részletekbe pedig az egyes tanulmányok természetesen nem merülnek bele. A kötet sehol sem mondja ki, hogy csak európai témákkal foglalkozik, az írások egy részében elő is kerül az Európán kívüli, javarészt az egykori gyarmati világ, ennek jelenségeit persze ebben az esetben elhelyezik az európai kategóriákon belük, valódi különbségeket nem tesznek, holott a tanulmányokat végigolvasva úgy tűnik, hogy valójában mégis európai jelenségekről van szó (vagy ha úgy tetszik, a fehér ember területének a jelenségeiről), mert érdemben csak ennek utánzásáról, a minta követéséről van szó. Az eredeti (?) angol szövegek és a magyar fordítás csak a két nyelv éppen ezen a téren messze nem egybehangzó különbségeit mutatja be, nem beszélve arról, mi lett volna, ha egyéb nyelvek is belekeverednek (a francia és a német szakirodalmat nyilván nehéz volna egészében kihagyni). Ez mutatja, hogy érdemes volna — persze nyelvenkint elkülönítve — készíteni egy, nevezzük így: etnikai értelmező szótárt, amely az illető nyelv megfelelő terminusait venné sorra, netán megkísérelne köztük valamiféle koordinációt végrehajtani. Persze, irdatlanul nehéz feladat volna, és talán nem is érné meg, ha a problematika előbb vagy utóbb eltűnik, mint azt jónéhány cikk sugallja. Talán a nacionalizmusnak jutó rossz kalkulust is módosítaná, ha egyszerűen azonosnak tekintenénk a nemzeti öntudattal, amelyben nem mutatkozik meg feltétlenül minden esetben a nemzet másoknál magasabbrendű, mások felett álló nagysága. A legtöbb szerző írásaiban bizonyos viszolygás érződik a nemzet és a nacionalizmus kapcsán, sőt szinte általánosnak tekinthető a nacionalizmus elítélése, mint ami az erőszakhoz, népirtáshoz stb. vezet. A fogalom tehát (vagy inkább a fogalmak) bizonyos értelemben illetlenek, és szinte a legjobb volna nemlétezőnek tekinteni. Csakhogy végeredményben nemcsak a szovjet kísérlet bukása utáni időben íródtak a tanulmányok, hanem az 1990-es évek jugoszláviai belháborúi után, meg Csehszlovákia kettészakadása után, és különösen az előbbi igazán nem iktatható ki a valóságból, ami azt jelenti a szerzők számára, hogy mégiscsak foglalkozni kell a témával, netán valami rendet teremteni az egymással vitatkozó elméletek közt. Jónéhány tanulmány további kérdéseket is vei. fel, további kutatások irányait vezeti fel. A legtöbb hasznos szempont a további kutatásra az utolsó két tanulmányban található, Katherine Verdery és Rogers Brubaker írásaiban. Ez a két szerző a kérdéskör szakértői körében jól ismert. De megtalálható a két álláspont, ha" úgy tetszik, kulcsembere, Ernest Gellner és Anthony D. Smith. Még számos nevet kellene itt felso'rolhi, a lényeg, hogy Kántor Zoltán valóban a kérdéskör mai szakértőit hozta össze ebben a