Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Szarka László: Kisebbségi léthelyzetek - közösségi alternatívák (Ism.: Niederhauser Emil) 809

809 TÖRTÉNETI IRODALOM kötetben. A kívülálló történész talán még annyit is megjegyezhet: nagy örömmel vette tudomásul, hogy jóformán mindegyik szerző hangsúlyozottan vagy csak egyetértően és magától értetődően vonul el az elméleti megközelítéstől a történeti események, vagyis a történetiség felé. Talán érdemes volna azon gondolkodni, hogy az új diszciplín(á)k viharos vitáinak lezárultával keressenek valami konszenzust arra vonatkozólag, miről is folyik a vita. A történetírás ezt a maga területén már régen megtalálta, ez következik majd be nyilván az új tudományban is. Kántor Zoltánnak mindenképpen agy érdeme, hogy az olvasónak a mai helyzetről adott instruktiv képet. Ez a kötet nemcsak a „social science(s)" kutatóinak lesz kézikönyve hosszú időre. A történészeknek sem árt megismerkedni az itteni problémákkal. Niederhauser Emil Szarka László KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK - KÖZÖSSÉGI ALTERNATÍVÁK Az etnikai csoportok helye a kelet-közép-európai nemzetállamokban (Kisebbségkutatás Könyvek) Lucidus, Budapest, 2004. 342 o. Szarka László eredetileg a csehszlovákiai kisebbségi problémákat, többek között éppen a szlovákokét is tanulmányozta. Idővel kibővítette kutatásai körét az egész kelet-közép-európai térségre. Ezért is bízták rá immár másodszor az akadémiai Kisebbségkutatási Intézet vezetését. Ebben a kötetben zömmel különféle helyeken (sokszor rövidebben) megjelent tanulmányait gyűjtötte össze, de néhány még publikálatlant is közéjük sorolt. A kötet végén az egyik Melléklet ad pontos bibliográfiai adatokat a megjelent tanulmányokról. Az első téma: etnicitás, identitás, történelem. Ide került a legtöbb írás. Az első a többség és kisebbség helyét vizsgálja a térség országaiban. A nagy probléma itt a nemzetállam, amely az uralkodó elit számára a legkedvezőbb megoldást nyújtja. Finnországot és Ausztriát nem tárgyalja, mert egészen eltérő volt a fejlődésük a 20. század második felében. Finnországra a szovjeteknek gazdasági szempontból volt szükségük. A szovjet övezetben a sokat hangoztatott „internacionalizmus" valójában nacionalizmust jelentett. Az világos, hogy a tiszta nemzetállam ebben a térségben nem megoldás. A következő tanulmány a trianoni békeszerződés létrejöttét, következményeit és utólagos értékelését elemzi. A magyar politikai elit 1918 előtt képtelen volt a kisebbségi kérdés valamiféle rendezésére. A létrejött béke a győztesek számára sem volt kedvező. Részletesen tárgyalja a szerző a békeszerződés létrejöttét. A kisebbségvédelem érdemben nem működött, az egyházak szerepét sem engedélyezték. Az új nemzetállamoknak persze nem kellettek a kisebbségek, tudniillik saját magyarországi kisebbségeik, mert csekély létszámúak voltak, szemben az otthoni magyar kisebbségekkel. Ezek a magyar kisebbségek nem integrálódtak az új államokba. Idővel bizonyos regionalizmus alakult ki köztük. A határok békés megváltoztatására csak a soproni népszavazás formájában került sor. A trianoni határkijelölés alternatívájaként Szarka T. G. Masaryk és Jászi Oszkár vitáját foglalja össze, Jászi kezdeményezte, szemére vetette Masaryknak, hogy saját korábbi elveivel szemben sehol sem volt hajlandó a határkérdést népszavazásra bízni. Masaryk azt az álláspontot képviselte mereven, hogy a magyaroknak csak nemzetállamukra van joguk. Más területre visz a magyarországi német kisebbség 1948-1956 közti újjászerveződését tárgyaló írás. A kitelepítés és a teljes jogfosztás után indult meg lépésenkint a német kisebbség rehabilitálása. Csakhogy addigra 1945-1990 közt az itt maradt németek 90%-a asszimilálódott. Baranya megye az egyetlen kivétel. Az 1950-es évek elején sorra felszámolták az addigi korlátozásokat, 1955-ben létrejött a Német Szövetség, mint a kisebbség szervezete. 1951-ben az általános iskolákban már tanították a német nyelvet mint kisebbségi anyanyelvet. 1955-ben már német tanítási nyelvű iskola is megnyílt. 1956. május 4-én pedig párthatározatot hoztak. A németeknél eléggé elterjedt már a kettős identitás. Ennek a résznek az utolsó írása a Csemadok 1968. évi önkormányzati programjának létrejöttét és alapelveit mutatja be. 1963 óta ez már a Csemadok negyedik tervezete volt. Az önigazgatást tette meg alapelvvé. Különösen Szabó Rezső, a Csemadok egyik titkára játszott nagy szerepet a tervezet létrejöttében. Szlovák nacionalista részről ezért személyesen is sok támadás érte. A Matica slovenská egyenesen provokációnak minősítette a tervet. Persze a megszállás után az egészből nem lett semmi, még a magyarok csoportjogát sem ismerték el, azon az alapon, hogy nincs összefüggő területük. A Csemadok továbbra is hangsú-