Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Nacionalizmuselméletek (Ism.: Niederhauser Emil) 807

807 TÖRTÉNETI IRODALOM alá, és elemezte a jogászság szerepét a történelem különböző korszakaiban (87-98.). Külön ritkaság Szent Ivóról, a jogászok védőszentjéről való megemlékezés. A nemzetközi jog egyes intézményeinek: a háborúknak, követségi jognak, a békekötéseknek jogi kultúrtörténeti vizsgálatát külön fejezetben végzi el a szerző (99-115.). A roppant szerteágazó vizsgálódás témái az állam fegyveres erejének az architektúrában megnyilvánuló szimbólumai, az egyenruhák, a diadalmenetek, a katonai kitüntetések, a katonai eskük, a hadijelvények, a sajátságos katonai büntetőjog jellemzői, valamint a katonák életérzése a csatamezőn. Külön cím alatt tárgyalja a pécsi professzor a hadüzenetek és békekötések, a követségek, továbbá — egyik kedvenc témájának, a tengerjognak egyik elemét — a hajóhadparancs jogi kultúrtörténeti jelentőségét. A hierarchikus viszonyokat áttekintő utolsó, hetedik fejezet (117-125.), tárgya az alá-fölé rendeltségi kapcsolatok, ezek alakulása, főbb típusai tekinthetők át közép-, kora újkori és újkori példákon. Az uradalom és alkalmazottai — sokáig: alattvalói —, az uradalom és az agrárközösségek, a vármegyei statútumok, a rendfenntartó falu jogszabályai — mint Gyergyóújfalu idézett, 1581. évi végzései —, a céhszabályzatok adják a témaköröket. Külön megemlítendő a fejezet kérvénykultúrával foglalkozó része, amely — Kajtár professzor e területen végzett több évtizedes anyaggyűjtését tekintve — érdekes, újszerű megállapításokat tartalmaz. A Bevezetés a jogi kultúrtörténetbe című könyv tankönyv műfajánál és szerteágazó tárgyánál fogva is csak ízelítőt adhat a tudományterület kutatásra váró, illetve a szerző által vizsgált témáiból. Jelen sorok írója úgy véli, hogy mindehhez csupán egy didaktikai célú megjegyzéssel járulhat hozzá. A téma — mint azt a szerző több helyen is hangsúlyozza — mélyreható forrásvizsgálatot és -kritikát igényel. Ezt megvalósítandó már e könyv is igyekszik minél több forrás: levelek, szerződések, végrendeletek részeinek beépítésére. Úgy gondoljuk, hogy az anyag megértését és diákok általi elsajátítását segítené elő egy önálló jogi kultúrtörténeti szöveggyűjtemény elkészítése. Az anyag átolvasása és a téma megközelítése várhatóan egyre több diákot inspirál majd a jogi kultúrtörténeti témájú kutatásokra, szakdolgozat készítésére, valamint ösztönzi a rokonterületekkel foglalkozó kollégákat az általuk kutatott anyag más szempontú rendszerezésére, vizsgálatára. Ha így történik, szerző és gondolatébresztő, új távlatokat nyitó könyve, úgy véljük, elérte célját. Domaniczky Endre NACIONALIZMUSELMÉLETEK Szöveggyűjtemény. Szerk. Kántor Zoltán (Rejtjel politológia könyvek 21.) Rejtjel Kiadó, Budapest, 2004. 411 o. Reménytelen vállalkozás volna ezt a kötetet a szokványos módon ismertetni, mert az legalábbis egy hosszú tanulmány terjedelmét követelné meg. Bretter Zoltán és Deák Ágnes 1995-ben megjelent kötete (Eszmék a politikában: a nacionalizmus) után nem egyszerűen egy újabb hasonló vállalkozásról van szó. A szerkesztő ugyanis eleve kimondja előszavában, hogy a kérdéskör korábbi, ma már klasszikusnak mondható írásait egyszerűen terjedelmi szempontból nem közli, ami nyilván a mai körülmények közt érthető és magyarázható (ha nem is kellemes). De nemcsak arról van szó ebben a kötetében, hogy az újabb szakirodalmat gyűjti össze, érdemben a 20. század utolsó és a 21. század első éveiben megjelent tanulmányokat, olykor könyvrészleteket. Hanem, ami ennél sokkal fontosabb, olyan tanulmányokat, amelyek a rendszerváltozás utáni években jelentek meg, tehát a Szovjetunió felbomlása után, annak a tanulságait is feldolgozó környezetben. Ami természetesen megszabta a mondanivalót és kirekesztette a szovjet kísérlet elméleti számbavételét mint eredményt. A szerkesztő a tanulmányokat négy tematikai csoportba osztotta: Elméletek, más megközelítések, összegzések és módszertani kérdések. Ha a bevezetőnek szánt Smith-tanulmányt, amely A történelmi gyökerek című bevezető részben található, szintén az elméletekhez számítjuk, akkor tíz ilyen tanulmányt találhatunk a kötetben, többet, mint a másik három csoportban, ahol 3, 3 és 2 tanulmány szerénykedik. Valójában persze mindössze elhatározás kérdése volt ez a csoportokba osztás, hiszen mindegyik elméleti megnyilvánulásnak tekinthető. A kötet végén található két bib-