Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Halász Iván: A tábornokok diktatúrái - a diktatúrák tábornokai. Fehérgárdista rezsimek az oroszországi polgárháborúban 1917-1920 (Ism.: Niederhauser Emil) 801

801 TÖRTÉNETI IRODALOM rések is voltak, mint például 1997-ben, a Milan Stanislav Durica által írt tankönyv vitája során. Az emigráns történész ugyanis tankönyv címén egy szlovák történelmi kronológiát készített, amihez rövid magyarázatokat kapcsolt, a cseh- és magyarellenes részeken túl pedig a holokausztot, illetve a Tiso-féle szlovák államot is az európai normáktól eltérően értékelte. A könyv mind szakmai, mind didaktikai szempontból rendkívül éles kritikát váltott ki az Akadémia Történeti Intézete részéről, míg a másik oldalról a könyvet az első olyan, a szlovák nemzet történetét bemutató műnek tekintették, amely mentes a marxista történetírás hamisításaitól. A fent említett részek miatt viszont az Európai Unió is tiltakozott, így az oktatásügyi miniszter végül kénytelen volt a tankönyvet kivonni a használatból. Eltérő volt a két alkotó gárda véleménye a szlovák nemzetfejlődés megítélésének kérdésében is, mivel az akadémiások ezt modern jelenségnek tekintették, míg a maticások több évszázados folyamatnak. Peter Haslinger emellett több értelmezésbeli eltérést is bemutat, és a szlovák nemzeti fejlődés elszigetelt vizsgálata helyett megoldásként e folyamat európai szövegkörnyezetbe való helyezését javasolja kiindulási pontként. A konferencián többek között szó volt még a két totális rendszer, a nácizmus és a bolsevizmus, valamint a holokauszt történetének szlovákiai feltárásáról, az új társadalomtörténeti megközelítésekről, Komárom két világháború közötti helyzetéről, valamint a Csehországban folyó, Szlovákiával kapcsolatos historiográfiai kutatásokról is, az előadások pedig a történeti áttekintésen és a számvetésen túl a szlovák historiográfia új útjait is vázolták. Vesztróczy Zsolt Halász Iván A TÁBORNOKOK DIKTATÚRÁI - A DIKTATÚRÁK TÁBORNOKAI Fehérgárdista rezsimek az oroszországi polgárháborúban 1917-1920 (Ruszisztikai könyvek 15.) Magyar Ruszisztikai Intézet, Budapest, 2005. 295 o. A téma a pártállami korszakot átélt olvasó előtt igen kevéssé ismert, hiszen arról annak idején csak az ellenkező oldal, a bolsevikok interpretációja alapján értesülhetett. Halász Iván most a másik oldalt mutatja be, nem egyszer levéltári anyagra is utalva az emlékiratok és a feldolgozások mellett. Mindjárt bevezetőben érdemes talán leszögezni, hogy Halász Iván nincs elbűvölve a bolsevikoktól, de nem is gyűlöli szíve mélyéből a fehéreket. 20. századi szovjet tematika megtárgyalásához nem rossz kiindulópont ez és Halász Iván igazolja is ezt a magatartását. A bevezető részben néhány általános fogalmat magyaráz el, valamint a „fehérek" (így nevezték őket a bolsevikokkal való szembeállítás nyomán) heterogén társadalmi bázisát. Az orosz forradalom kitörése után, különösen a bolsevik hatalomátvétel nyomán a hadsereg tisztikarában, de általában is széles társadalmi körökben felvetődött az „erős hatalom" igénye, a fehér tábornokok pontosan ennek próbáltak megfelelni. Lavr Kornyilov 1917 augusztusában nyílt ellenforradalmi felkelésre tett kísérletet, ezt azonban a forradalom akkori híveinek még sikerült felszámolniuk. A szerző kimutatja, hogy a bolsevikokhoz hasonlóan a fehéreknek is voltak ideológusaik, Vaszilij Sulgin, Pjotr Sztruve, Nyikolaj Usztrjalov, Alekszandr Gucskov és Alekszandr J. Krivosein voltak a legnevezetesebbek, de a tábornokok kevéssé törődtek velük, túlságosan régimódiak voltak ahhoz, hogy felismerjék a propaganda és az ideológia fontosságát, pedig a bolsevik példa azt világosan igazolta. Ezek után a könyv törzsrészében az egyes fehér csoportok létrejöttét és helyzetét mutatja be Halász Iván. Először a leghosszabb fejezetben a dél-oroszországi nagy területet, a Don és a Kubán vidékét, ahol végiül is Gyenyikin volt a meghatározó központi figura, amennyire ilyenekről lehet beszélni. Itt veti fel a szerző a kozák csapatok, általában a kozákok kérdését, akik regionális autonómiájukat gondosan őrizték, sőt igyekeztek a lehetőségekhez képest továbbfejleszteni. Bizonyos értelemben csakugyan ők voltak a fehérek legütőképesebb csapatai, de éppen autonómiájuk miatt sok gondot is okoztak. Másodikként Kolcsak tengernagy szibériai uralmi rendszerét mutatja be a szerző, a sajátos szibériai viszonyok miatt, ahol régebben nem volt jobbágyság, de nagybirtok sem, éppen ez a végtelenül nag)' terület volt a Dél mellett a másik fontos bázisa az ellenforradalomnak.