Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Moszkovija: Szpecifika razvityii (Ism.: Kurunczi Jenő) 792

794 TÖRTÉNETI IRODALOM letek nagysága és produktivitása, örökletes és szolgálati jellege szerint) a hódítás ellenére fennmaradtak a különbségek. Tverben például nem minden földbirtokos szolgált a hadseregben, az örökbirtokok és a szolgálatiak együtt funkcionáltak, más volt a birtok mérete és termőképessége, mint Novgorod elemzett kerületében. L. Je. Morozova az első választott cár: Borisz Godunov felemelkedését és bukását taglalja írásában. Bemutatja azokat a körülményeket, ami alapján Godunov a trónra került. Elemzi azt, hogyan változott a helyzet 1605-re. Végezetül 9 pontban összegzi a bukáshoz vezető természeti, társadalmi-politikai és szubjektív okokat. I. O. Tyumencev a 17. század eleji oroszországi „zavaros időszak" tusinói szakaszának vitatott kérdéseivel foglalkozik. A historiográfiai örökségről szólva utal arra, hogy Szkrinnyikov rámutatott, hogy 1608-ban „a felkelők mozgalma újjászületve" népellenessé vált és ez lett bukásának fő oka. Tyumencev joggal emeli ki, hogy a lejátszódott események megértéséhez fontos, hogy II. Al-Dmitrij mozgalma a kalugai periódusban a bojárok vezetése alá került, akik terrorizálták ellenfeleiket. Az 1607-1610. évi eseményeket a korabeli gazdasági-társadalmi, politikai és szellemi válság okozta. A polgárháború csak az álcár bukása után alakult át felszabadító harccá, amikor az idegen hódítók ellen országos mozgalom jött létre. D. V. Liszejcev írásában a 17. század eleji moszkvai állambeli diplomáciai terminológiát vizsgálja. Megjegyezzük, hogy a levéltári források alapján sok konkrét példával és ezekből levont következtetésekkel szolgál. A Külügyi Hivatal a diplomáciai aktusokban és az ügyvitelben döntően az előző időszak fogalmait használta, ugyanakkor más nyelvekből is kerültek át szakkifejezések az oroszba. A legfontosabb téma a moszkvai uralkodó címe volt. A cári titulust igen, a császárit nem sikerült az orosz diplomáciának elérni. О. V. Novohatko a központi államigazgatás elveit és működését elemzi az 1649. évi Országgyűlési Törvénykönyv és a 17. század második fele törvényhozási iratai alapján. A szerző rendkívül alapos tanulmányában forrásul Az Oroszországi Birodalom Törvényeinek Gyűjteménye kötetei szolgálnak. A címbeli joganyagban csak azokat a sarokpontokat határozták meg, amelyek nélkül a hivatalok {prikázok.) nem működhettek. Ilyenek voltak a prikázok kompetenciái, az igazgatás tárgya és a végrehajtás módja. Egyes speciális területeket, például a munkarendet, a kincstár feltöltését és a káderkérdéseket más-más iratok szabályozták. A legaprólékosabban a bíráskodás kérdésköreit határozták meg. Novohatko azonban megjegyzi, hogy sem az említett törvénykönyvben, sem az egyes iratokban nem határozták meg az adminisztráció szervezetét, a tisztségek nómenklatúráját, a konkrét eljárást pedig a hagyományok és a gyakorlat inspirálta. így a hivatali munkavégzés módosulhatott, az egész rendszer viszont állandósult. Maureen Perrie konkrét 17. század közepén történt események kapcsán elemzi az orosz népi monarchizmus megjelenési formáit. Megállapítja, hogy a hamis, de igaznak vélt államfői iratok az álcárokhoz és az uralkodó elleni mozgalmakhoz kapcsolódtak. A másik esetben az eredeti cári okmányokat a bojárok és a korrupt hivatalnokok meghamisították: így a társadalom alsó rétegei „a jó cár nevében" léptek fel ellenük. Sashalmi Endre írásában a kormányzásról alkotott moszkvai elképzeléseket és a nyugati hatást vizsgálja Avraamij sztarec 1696. évi levele kapcsán. Megállapítja, hogy az írásban együtt van jelen a moszkvai és az új, nyugati hatalomfelfogás. Noha az előbbiben nincs meg az a világos megkülönböztetése a hatalmi és a más jellegű auktoritásnak, mint Nyugaton, a közjó eszméjének előtérbe kerülésével azonban lehetővé válik a cár uralmának fokozatos bírálata, ami az orosz politikai ideológia modernizálódása felé mutat. Ágoston Magdolna tanulmányában a III. Iván 1497. évi viaszpecsétjével kapcsolatos forráskritikai kérdéseket taglalja. A csaknem kétszáz éve tartó kutatások a rajzolatokról és az uralkodói titulusokról eddig nem jártak eredménnyel, sőt a pontatlanságok inkább növekedtek. Tisztázatlanok maradtak a matricákkal összefüggő problémák. így az orosz állami szimbolika genezisének feltárása igen nehéz. A szerző azt ajánlja, hogy publikálják a fennmaradt forrásokat, a rajzolatokat pedig számítógépes technikával reprodukálják. M. K. Juraszov az ún. Nyikon-féle évkönyvnek a Vlagyimir Szvjatoszlávics korabeli orosz-magyar kapcsolatokról szóló híradásainak Hitelességét vizsgálja. Megalapozatlannak tartja, hogy a kutatók ezeket a híreket szinte teljesen aegligálják, ugyanakkor óv a túl messzemenő következtetésektől is. Gail Len hoff а. novgorodi Istenanya Jeléről szóló legenda moszkvai genealógiai könybeli (Sztepennaja Knyiga) verzióját elemzi rendkívül bő orosz levéltári, valamint nyugati és orosz historiográfiai anyagra támaszkodva. Kifejti, hogy az ótestamentumi analógiák és összességében a narratív szövegek példázatokkal szolgáltak a múltból és előre jelezték a várható jövőt. Moszkva oltalmazása miatt voltak fontosak a hagiografikus próféciák. Gebei Sándor azt vizsgálja tanulmányában, hogy milyen fokú volt az Ukrán Hetmanság függetlensége a 17. század derekán. Fontosnak ítéljük, amit V Sz. Sztyepankov nyomán Bogdán