Századok – 2006
MŰHELY - Veliky János: Hogyan polgárosodott a magyar arisztokrácia? Batthyány Kázmér társadalmi és politikai szerepkörei 751
HOGYAN POLGÁROSODOTT A MAGYAR ARISZTOKRÁCIA? 785 alatt a helyhatóságok, az új törvény alatt a tömegek voltak képviselve az országgyűlésen", s egymás után tűnnek fel utalásaiban a forradalom alatt szerzett tapasztalatai. 1848-as baranyai főispánságát idézik fel azok a sorok, amelyeket a paraszti mozgalmakról ír: „a föld népe" „általában jó természetű", bár „gyakran kommunista hajlamot mutat a mások tulajdonára nézve, főleg ha kedvencz állatai, lovak és ökrök s ezeknek szolgáló gazdag legelő, szóval a tulajdon oly neme ingerli vágyait, mely leginkább egyezik öröklött nomád hajlamaival", vagyis egyszerűbben szólva itt a legelőelkülönözések során szerzett kellemetlenségeit emlegeti. Gondol a városi forradalomra is, mint mondja, a pesti márciusi „esernyős demonstratio"-ra, s amelyről pedig úgy emlékezik meg, hogy „demagógjaink nagyhangúlag 'pesti napnak' nevezték el". Végül pedig összevonja a többségi elvre épülő politikai rendszereket s kétségtelenül nem kellő alappal jelenti ki: „a jelenkor democratikus elve oly democratiában van megtestesülve, mely ha nem épen egy nevet viselő, de legalább szorosan rokon a socialismussal és communismussal",168 ezért ilyen formában „a többség túlnyomó befolyása alatt semmi társadalom sem állhat hosszan ellent a végromlásnak". Viszont, ezzel szemben helyesli azt az elitista („aristocratikus") berendezkedést, „mely korlátot akar szabni a számszerinti, vagy absolut többség tévedéseinek".169 Kemény Zsigmondhoz hasonlóan a vármegyét ő is hatékonyabb nemzeti érdekképviseleti intézménynek tekintette, mint adott esetben az újakat. De a vármegye szerepét illetően jelentős különbség is megmutatkozik kettejük felfogásában. Kemény sem tagadta, hogy a vármegye „tiszteletet érdemel, mert 1823-ban megmentette Magyarországot az abszolutizmustól", de a jogkiterjesztésben egykor betöltött, ellenzékiek által generált hatását utólag sem tudta elfogadni: „A megyerendszer a statutáris jognak Kossuth szerinti értelmezése által a svájci kantonok föderatív viszonyaihoz hasonló állapotot készült előidézni. Ez mély aggodalmat szült a hon egységét féltőknél, kik nem akarták, hogy a felső hatalom egy státuscsínnyel vessen véget az izgatásoknak és egyszersmind az alkotmánynak ".17 0 Batthyány előtt viszont, amikor kifejtette, hogy az ország „élére állított nemzeti kormánynak a helyhatóságokból kellett volna eredni, s ezekhez politikai rokonság és felelősség kapcsaival köttetni", valószínűleg egy másik, nagyon komoly hagyománnyal bíró (Kölcsey és Kossuth által megszemélyesített) politikai iskola helyhatóságokból kiinduló alkotmányosító elgondolásai idéződhettek fel. Ugyanis amikor az 1840-es évek első felében a liberális ellenzék a vármegye segítségével sikerrel védekezett az abszolutizmussal szemben — mint láttuk, erre Kemény is elismeréssel emlékezett —, eme ősi intézményt, bár tisztelettel tekintettek rá, nem hagyták volna változatlan formában fenn, hanem további lépésekkel összekapcsolva — a kormány és a konzervatívok egyre ingerültebb 168 Erre Kemény esetében utal Szegedy-Maszák Mihály i.m. (2000) 204-205. 169 Tóth Lőrincz i.m. (II.) 48-49. 170 Kemény Zsigmond i.m. 250.
