Századok – 2006
MŰHELY - Veliky János: Hogyan polgárosodott a magyar arisztokrácia? Batthyány Kázmér társadalmi és politikai szerepkörei 751
786 VELIKY JÁNOS támadásai közepette — az alkotmányos átalakulás kezdeményező fórumává kívánták tenni.17 1 Az elgondolás alkotmányos célját és ellenzéki jellegét Kossuth 1843-ban több alkalommal is fejtegette, így a Pesti Hírlapban „Viszonyok kapcsolata" című cikkében, amikor a nemzeti szempontok érvényesítése mellett és az „úrbéri örökváltság logicai" következményeként a vármegyékben képviselethez óhajtotta juttatni a „szabados (de nem királyi) városokat",17 2 illetve amikor „Kiábrándulás" című cikkében a vármegyék határain átlépve egészen új tényezők bevonásával igyekezett az alkotmányos átalakulás bázisát kiszélesíteni.173 Továbbá 1844. augusztus 27-én Pest megye közgyűlésén ugyancsak azt jelentette ki: „Ne mystifícáljuk magunkat [...] pap, mágnás és nemes egyedül a nemzeti átalakulást [...] természeténél fogva nem eszközölheti [...] Új elemekre van itt szükség", így a következő országgyűlés követeinek feladata, hogy „vigyék be az alkotmány sánczaiba, kik még kívül vannak, de már szabadok (megváltott községek képviselete a vármegyében), és igyekezzenek utat nyitni a szabadságra azoknak, kik még nem szabadok, hogy mint szabad emberek majd az alkotmányba bevétethessenek".17 4 Tóth Lőrincz joggal állapította meg, hogy a visszaemlékező Batthyány „a parlamentarizmus tapasztalt visszaéléseitől [...] megundorodva [...] kétségkívül túlságra tévedt", hiszen ,jobb rendszert senki sem tud az egészséges, meg nem hamisított parlamentarizmus helyébe állítani".17 5 A rendiségbe való visszahanyatlással mégsem vádolható, sőt inkább tűnhet annak az arisztokrata liberálisnak, akit a forradalmak alatt szerzett tapasztalatai a többség zsarnokságát illetően — miközben a társadalom átalakulását kifejezetten elkerülhetetlennek és visszavonhatatlannak tekintette — kortársai, a konzervatív-liberális meggyőződésű francia arisztokrata, Alexis de Tocqueville és az angol liberális John Stuart Mill aggodalmaihoz hasonló politikai következtetések levonására késztették. Eötvös József az említett összefüggésben 1851-ben ugyancsak Batthyányéhoz hasonló álláspontot foglalt el, amikor rámutatott, hogy Jótevőnek" tekinthetők azok, „kik a népet, midőn minden korláton túlemelkedve irányát elveszté, természetes medrébe visszaszorítják", hiszen „a korlátlan egyeduraság s a többségek korlátlan hatalma" kiszámíthatatlanul váltogatják, de gyökeresen nem „orvosolhatják" egymást. A magyar katolikus-liberális Eötvös nézetrendszerében igazi megoldás valaminő „egyedi szabadságra" épülő elitista („arisztokratikus") szembenállásban testesül meg, amely kifejezi, hogy az „egyenlőség utáni vágy velünk született", ám azt is megmutatja, hogy „a színvonal [...] az elérhető legmagasabb ponton keresendő": vagyis „minden ember 171 Varga János: Megye és haladás a reformkor derekán (1840-1843), I—II. Somogy Megye Múltjából. Levéltári Évkönyv, 1981. (szerk. Kanyar József). Kaposvár. 1981.; Dénes Iván Zoltán: Közüggyé emelt kiváltságőrzés. Bp., 1989. 172 Pesti Hírlap, 1843. március 9. 173 Pesti Hírlap, 1843. december 7. 174 Kossuth 1844. augusztus 27-én Pest megye közgyűlésén elmondott beszéde: Szabad György: Kossuth politikai pályája. Bp., 1977. 81-82. 175 Tóth Lőrincz i.m. (II.)38-39.
