Századok – 2006
MŰHELY - Veliky János: Hogyan polgárosodott a magyar arisztokrácia? Batthyány Kázmér társadalmi és politikai szerepkörei 751
784 VELIKY JÁNOS - Ebből következik, hogy európai és birodalmi szempontok nélkül többé semmi irányt kitűzni, hitelre emelni s fenntartani nem lehet".163 Batthyány történetszemlélete kevésbé statikus, s nézetrendszerében az „európai és birodalmi szempontok" éppen hogy a nagy (alkotmányos) változásokra utalnak. Nézete szerint Ausztria már 1848 előtt átalakulhatott volna modern birodalommá (államszövetséggé), amelyről egyébként ő a Védegylet elnökeként 1846-ban valóban értekezett, s ez még csak nem is csökkentette volna erejét, sőt éppen ezáltal tölthette volna be azt a szerepet, „melyre a történetben európai helyzete szerint utalva van, tudniillik, hogy oly államok szövetségét képezze, melyek a közjóra s közmegelégedésre leginkább s legbiztosabban vezető alkotmányos intézményekre vannak alapítva", s abban az esetben „Ausztria bizonyára sohasem jutott volna abba a siralmas állapotba, melyben 1848-ban vergődött".164 Batthyányi sem kerülték el azonban a válságideológiák, s ez az Emlékirat szemléletén is nyomot hagyott. Az áprilisi törvényeket — 1847-48-as felfogásától eltérve — most megbontotta, s két nagyobb csoportra tagolta, annak a mérlegelése mellett, hogy azok — megítélése szerint — mennyire járultak a hozzá a bukáshoz! Továbbra is ragaszkodott a nagy társadalmi reformokhoz, elsősorban a jobbágyfelszabadítás jelentőségéhez, amelyet reformkori gondolatainak a megismétlésével fejezett ki: „nem csak igazság s emberi(e)sség cselekvényei, hanem oly kézzel fogható anyagi hasznosságúak is voltak, hogy semmi földi hatalom sem volt többé képes azokat visszavonni", a politikai reformok egy részéről azonban megváltozott a véleménye, mivel úgy ítélte meg, hogy azok nem tudták a bukást megakadályozni, sőt hozzájárultak ahhoz.165 Pontosan megjelöli, mely intézményekre gondol: „Például idézhetem a népképviseleti országgyűlésről s úgynevezett 'felelős parlamenti kormányról' szóló törvényeket, a melyek egészen ellentétei voltak azoknak, a melyeket tőlük az ország várt".166 A modern képviseleti rendszert már-már 20. századi megközelítéseket megelőlegezve kritizálta, amelyet részben elméleti meggondolásokból, részben a forradalom alatt szerzett tapasztalatok alapján tett. A parlamenti kormányzás rendszeréből hamar kiábrándult: a képviselőket politikai felelőtlenséggel vádolta. A felelős kormány intézményét pedig elméletileg és gyakorlati tekintetben egyaránt alkalmasnak ítélte a hatalom túlzott koncentrációjára, s rámutatott arra a francia köztársaságok történetében utóbb különösen tapasztalható ellentmondásra, hogy míg az „ily kormány [...] biztosítva van a parlamenti többségről, oly korlátlan úr, mint bármely önkényes uralkodó a földön".167 Batthyányi személyes tapasztalatai különösen nagy erővel rohanhatták meg, amikor a parlamenti kormányzást túlságosan gyengének érezte mind a külső katonai erőszak, mind az újonnan jelentkező tömegmozgalmakkal szemben. Ám ebben az összefüggésben túlságosan konzervatív következtetésekre jutott: az Emlékiratban szinte jelszószerűen jelenti ki, hogy a „régi törvények 163 Kemény Zsigmond i.m. 185. (Eredeti kiemelés) 164 Tóth Lörincz i.m. (II.) 33. (Kiemelés -V.J.) 165 Uo. 35-36. 166 Uo. 36. 167 Uo. 37.
