Századok – 2006
MŰHELY - Veliky János: Hogyan polgárosodott a magyar arisztokrácia? Batthyány Kázmér társadalmi és politikai szerepkörei 751
HOGYAN POLGÁROSODOTT A MAGYAR ARISZTOKRÁCIA? 783 ami 1848-49-ben történt eleve kivihetetlennek látta, s már a bevezető sorokban kifejtette, hogy ő „kettőt nem tudott elhinni, ti. hogy a győzelem esetében mint független ország fennmaradhassunk, - s hogy megengedhesse Európa e győzelmet". Majd, miután sajátos tragikumelméletét politikai összefüggésekre vitte át, ennek alapján rögtön megtudott jelölni tragikus vétséget elkövető személyeket is, akik okolhatók az események menetének kisiklatásáért:159 „A nép apostolai éppen e kettőt találták legkönnyebbnek. - A harc folyt. - Az eredményeket ösmerjük". Ezért a közelmúlthoz képest gyökeres fordulat végrehajtását tartotta szükségesnek, hogy ti. „politikánkban a sarkeszméknek többnyire másoknak kell lenni, mint eddig voltak".16 0 Batthyány Kázmér másként gondolta: 1848-49-et az előzmények természetes következményének tekintette, amikor a magyarság számára még választási lehetőség is adódott, s megítélése szerint helyeselhető módon az utolsó rendi gyűlés nem a rendies-birodalmi utat választotta, vagyis nem kelt „a dynastia védelmére, mint tették eddig mindenkor", pedig azáltal „Magyarország talán vezérszerepet vihetett volna azon viharos korszak szerződéseiben, s oly helyzetet foglalhatott volna el, mely szükségképen a legmagasabb fokra emelendé tekintélyét". Az országgyűlés rendjei a korszerűsítést választották s a szabadságbővítés útjára léptek, „hogy végre birtokába helyezzék magokat nemzeti szabadságaiknak", vagyis belátták, hogy a statusquo-őrzés ideje lejárt, s „eljött az ideje mindenáron keresztül vinni a reformokat".161 Úgy vélekedett — Keménnyel ellentétben —, hogy az udvar a változást különösebb tekintélyvesztés nélkül elfogadhatta volna, mivel „se észellenes nem volt önmagában, se összeférhetetlen nem vala az osztrák érdekekkel", sőt — tehetjük hozzá — Közép-Európa eme régiója számára kifejezetten ez jelenthette volna az alkotmányos megoldást. Batthyány ehhez még azt tette hozzá, hogy Ausztria és Magyarország között 1848-ban létre is jött valamiféle államszövetség, ahhoz hasonló — magyarázta —, mint amely „Hannovert és Angliát, Neuchatelt és Poroszországot, s különösen Norvégiát és Svédországot" összekötötte.162 Megítélésem szerint Kemény történetszemléletében az eleve elrendelés gondolatának súlya van, s az ennek alapján konstruált és tőle származó, bár sokszor pontosan meg sem jelölt modellek a magyar történetírásban még mindig igen nagy hatást gyakorolnak. Ebben a szellemben a „Forradalom után"ban például az osztrák birodalom olyan adottságként jelenik meg, amelyre a magyarságnak nem áll módjában sem befolyást gyakorolni, sem változtatni, s emiatt a benne megtestesülő szabályszerűségek megsértése eleve tragikus bűnnek számít: „Az osztrák birodalom ti. az európai alkotmányos államok sorába lépett - és Magyarországnak szorosabb viszonya a monarchiával bevégzett tény. hez: Szegedy-Maszák Mihály: Kemény Zsigmond két röpirata a forradalomról In: Újraértelmezések. Bp, 2000. 75-90. 159 Kemény tragikus regényalakjainak jellemvonásairól, amely tulajdonságok — legalább is én úgy látom — politikai esszéiben a történeti személyek ábrázolása során is feltűnnek: Barta János: Sorsok és válságok. Kortárs, 1983. 3, újra, A pálya végén. Bp, 1987, főként 214-217. 160 Kemény Zsigmond i.m. 185. (Kiemelés - V.J.) 161 Tóth Lőrincz i.m. (II.) 30-31. 162 Uo.33.
