Századok – 2006
MŰHELY - Veliky János: Hogyan polgárosodott a magyar arisztokrácia? Batthyány Kázmér társadalmi és politikai szerepkörei 751
HOGYAN POLGÁROSODOTT A MAGYAR ARISZTOKRÁCIA? 777 adni mindazon tartozásokat, mellyeket követelni régi törvény szerint jogom lett volna, (éljen) Ezen felül is arról vagyok meggyőződve [...] mihelyt a mostani viszonyok s reformok ki fejlődnek, az mit áldozunk, százszorta fogja kamatját meghozni".131 1848. február 4-én a felső táblán az úrbéri örökváltság tárgyában Teleki László egy nappal előbb kifejtett elgondolását támogatta, amely a törvényi megoldás kimunkálására a két tábla által kiküldendő országos választmány számára a következőket kívánta volna „általános vezérfonalul s utasításul adni". Teleki arra hívta fel a figyelmet, hogy a döntést még idejekorán meg kell hozni, a nemességnek „az úrbéri viszonyokbóli kibontakozást akkor kell eszközölni, midőn még azért, mit bir, teljes kárpótlás adatik. [...] s az mind a hazára, mind egyesre, mind a nemességre, mind a jobbágyra nézve egyiránt óhajtandó". Az országgyűlés munkáját sürgetendő megemlítette, hogy „mi egy szomszéd tartományban, Gallicziában történt, minden esetre mint tanúságot használjuk". S olyan megoldást foglalt össze, amelyben az állam komoly szerepet vállal, hiszen ellenkező esetben „az eddig is sok terhet viselt népet" az újabbak tönkre tehetik. Az állami beavatkozás ne csupán a hitelnyújtás lehetőségének megteremtésére terjedjen ki, „nem csak fïnancialis operatiot lehet javasolni, hanem azt is, hogy a status talán némelly részben a terhet magára vállalja". S végül a folyamat egységességének és teljességének a megtartása érdekében említette „az általános intézkedés elvét", amely akkor „a kényszerítés" elvét is magában foglalta.132 Ezzel értett tehát egyet Batthyány Kázmér. Később, március 23-án személyes tapasztalatai13 3 alapján már Batthyány maga körvonalazott néhány társadalmi helyzetet, amelyet a megalkotandó örökváltságtörvény nem vagy rosszul készül rendezni. Miután saját jövedelmeinek jelentős része is a regalekból származott, kellő érzékenységgel utalt a haszonbérlők és a földbirtokosok közötti viszony rendezetlenségére, s főként arra az igazságtalanságra, amely a már megkötött, de még végre nem hajtott örökváltságszerződések alanyait sújtja. Azokra, ahol az örökváltsági összeg már kifizetésre került, nem tért ki — bár abban az esetben is keletkezett jelentős hátrány —, de a törvénynek kétségtelenül nem lehet visszamenő hatálya, de a folyamatban lévő ügyek tényezőinek kárát, így saját ügyeiben is, komolyan fájlalta, mivel ők úgy kötötték meg saját szerződéseiket, hogy az elkövetkező s saját helyzetükre is vonatkoztatható törvény tartalmát nem ismerték.134 Április 8-án pedig a földbirtokosok tőkeszegénységéről szólt (nem csupán „az aristocratiáról, hanem általánosan a földbirtokosokról"), amely megakadályozhatja bekapcsolódásukat a polgárosodás folyamatába.. A tőkehiányt az ország generális problémájaként ábrázolta, így a hitelintézetek létrehozását akár 131 Batthyány Kázmér 1848. március 23-án a főrendi tábla XLVI. ülésén elmondott beszéde. Pest. MDCCCXLV1II. I. k„ 405. 132 Teleky László 1848. február 3-án a főrendi tábla XXVIII. ülésén elmondott beszéde. Uo. 230-232. ill. Batthyány Kázmér 1848. február 4-én a főrendi tábla XXIX. ülésén elmondott beszéde, uo. 247. 133 vö a 40. jegyzettel! 134 Batthyány Kázmér 1848. március 23-án és 1848. március 27-én a főrendi tábla XLVI. illetve L. ülésén elmondott beszéde. Uo. 405., illetve 441.
