Századok – 2006
DOKUMENTUMOK - Hermann Róbert: Kossuth és Görgei között - Ludvigh János kormánybiztosi jelentései 1849-ből 671
LUDVIGH JÁNOS KORMÁNYBIZTOSI JELENTÉSEI 1849-BŐL 707 E felterjesztett ítéleteket a vésztörvényen alapulóknak találván, irántok észrevételem nincs, csupán Lengyel Ferenc ellen hozott ítéletre nézve kötelességem jelenteni, miért nem mondta ki a vésztörvényszék a halálos büntetésnek puskapor és golyó általi, hanem kötélleli végrehajtását? A vésztörvény a katonai haditörvényt sem meg nem szüntette, sem meg nem változta [sic!], hanem az elébbi statáriális törvény azon szabályát, mely szerint a rögtönítélő bíróság csak kötél általi halált kimondhatott, megszüntetvén, helyébe puskapor és golyó általi kivégeztetést állított. De minthogy az érvényes maradt hadtörvény a vésztörvény által meg nem változtatott, és így hadtörvény szerint a kötél általi kivégeztetés módja fennáll, természetes következése, hogy ugyan egy bűn miatt a hazának hűtlen fiai hol kötéllel, hol puskapor és golyóval lakolhatnak, amint ti. vagy hadtörvényszék, vagy vegyes vésztörvényszék előtt állottak. Mozgó vegyes vésztörvényszék csupán a főtábor mellett van; s tőlem távol van, hogy én még egy másik ily mozgó vésztörvényszék felállítását javaslatba hozzam, de éppen mivel ily törvényszék egyedül a főtábor mellett van, világos, hogy valamennyi külön operáló vagy a főtábortól távollevő hadtest vagy hadosztály az elfogott kémeket nem vegyes vésztörvényszék, hanem a hadtörvényszék elibe állítja, és máshova nem is állíthatja, mert a rögtön elfogott s illetőleg tetten kapott kémeknek árulásait éppen csak azáltal lehet gátolni, ha rögtön elítéltetnek, ezért más népeknél sem veszik ki a kémeket a hadtörvény alól. E kérdés, váljon a kémek hadtörvény és hadbíróság által elítélendők-e? Lengyel Ferenc esetében felmerült. A bíróságra nézve e kérdés köztem s a hadügyminiszter s fővezér úr közt vitakérdéssé nem vált, de minthogy Lengyel Ferenc mind maga kémkedett, mind egy ellenséges tisztet saját lován és ruhájában kémlelni vitt, neki kalauzul szolgált, s a leshelyet kimutatta, a fővezér javaslatba hozá: miszerint a vegyes bíróság jóváhagyás reménye alatt felhatalmaztassék ily esetekben a hadtörvényt követhetni, s kötél általi büntetést kimondhatni.221 Lengyel Ferenc esetében én a vegyes bíróságnak ily rendkívüli felmentéséhez megegyezésemet adni számos oknál fogva annál inkább kötelességemnek tartám, mivel a felmentés által a bíróságnak törvény nem szabatott, hanem ítéletére s leikiesmeretére bízatott a felmentést használni vagy nem használni. E felmentés kiadására Lengyel Ferenc esetében okaim egyike az volt, hogy a bírói illetőség kérdése controvers22 2 kérdéssé ne váljék; másika az, hogy a hazáért vérző katona, ki fegyelmi vétségek eseteiben sem vétetik ki a kötél általi kivégeztetés büntetése alól, a bűnek legocsmányabbikára ne lásson csupán azért más büntetést, a halálnak közvélemény szerint tisztesebb nemét alkalmazni, mivel a bűnös nem katona, s a bíró nem hadtörvényszék. Én egyebeket nem említve, az igazságügyi miniszter úrnak jóváhagyását az általam s a hadügyminiszter s fővezér úr által kiadott dispensa[ti]onalis rendeletre kikérem. Egyébiránt nehogy a vegyes bíróság e rendeletet más esetekre 221 A Lengyel ellen 1849. ápr. 29-én hozott, s aznap délután 1 órakor végrehajtott halálos ítéletet, illetve az eljárás anyagát ld. MOL IM Vegye. No. 1603. 222 Vitás, kérdéses
