Századok – 2006
DOKUMENTUMOK - Hermann Róbert: Kossuth és Görgei között - Ludvigh János kormánybiztosi jelentései 1849-ből 671
682 HERMANN RÓBERT Szerbia és a Magyar Nemzeti Igazgatóság együttműködéséről. A küldetés kimondottan eredménytelen volt, s a szerb politikusok olyan barátságtalanul viselkedtek Ludvighgal, hogy az végül biztonságosabbnak vélte Magyarországon és Ausztrián keresztülutazva visszatérni Brüsszelbe, mint Belgrádban maradni, mert attól tartott, hogy a szerb hatóságok kiadják Ausztriának.104 Az 1861 - 1865 közötti időszakban Ludvigh Brüsszelben élt. 1861-ben Késmárkon képviselővé jelölték, de miután a választáshoz haza is kellett volna térnie, elejtették a jelölését.10 5 1862-ben adatokat szolgáltatott Hováth Mihálynak a magyar szabadságharcról írott munkájához, amelyeket Horváth — meglehetősen szelektív módon — fel is használt.10 6 1865-ben megválasztották képviselőnek az országgyűlésre, de visszautasította a megtiszteltetetést. Ez évtől kezdve rendszeresen írt Jókai lapjába, „A Hon"-ba; Jókai 1864 végétől küldte neki a lapot, s kettejük kapcsolata rövid idő alatt barátsággá fejlődött.107 1866-ban Ludvigh is nagy reményeket fűzött a porosz-osztrák háborúhoz, s ő fordította németre Kossuthnak a közösügyi alkuval kapcsolatos, a „Negyvenkilencz" című lapban megjelent cikkeit is.108 Egy évvel a kiegyezés után „Törüljük el a vallásügyi minisztériumot, mint a haladás akadályát" címmel röpiratot jelentetett meg. A kiegyezés után egy ideig még Brüsszelben maradt, s csak 1869-ben tért haza, amikor mind Késmárkon, mind Szegeden képviselővé választották. A két mandátum közül a késmárkit fogadta el, s a Tisza Kálmán vezette balközép párthoz csatlakozott. A hazai politikai élet szereplőit csípős stílusban jellemző Kecskeméthy Aurél szerint Ludvigh Jó, becsületes és középszerén eszes ember volt egész életében." Szószaporításban szenved, „amely betegség egyesülve üdült bajával, a morbus politisandival, rettentő bruxelli levélpolipokban nyilatkozék eddig, - s most majd attól tartanak az orvosok, országgyűlési beszédekben fog kitörni." Ha itthon maradt volna, azóta a tizenhat szepesi városok valamelyikének jóravaló polgármestere lenne. így azonban az ellenzék olvasni tudó töredékének szerencsétlenségére hírlapíróvá lőn."109 Ludvigh párttársa, Móricz Pál szerint a párt „minden tagja szerette őt rokonszenves alakjánál és barátságos közlékenységénél fogva."11 0 104 Ld. erre Kossuth Lajos III. passim; Szabad György, 1967. 125-127., 294. és 404-405.; Kovács Endre, 1967. 127., 402-403., 461-462.; A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849-1866. Összeállította és a bevezető tanulmányt írta Nyulásziné Straub Éva. Magyar Országos Levéltár Kiadványai. II. Forráskiadványok 34. Bp., 1999. 410-413. Talán erről az útról írják, hogy egyszer az emigráció idején Budapestről Nagyváradig, onnan pedig vissza Pestre, majd ismét külföldre utazott. Móricz Pál I. 55. 105 Szabad György, 1967. 414. 106 Az adatok közlését ld. Ludvigh János, 2000. Felhasználásukra ld. Horváth Mihály I. k. 533-534., II. k. 584., 586-587., III. к. 233-236., 253. A felhasználás szelektivitására ld. Kosáry Domokos I. 366. Kapcsolatukat Ludvigh levelei alapján ismerteti Márki Sándor: Horváth Mihály. Bp., 1917. 267-268. és 279-280. 107 Kettejük fennmaradt levélváltását közli Jókai Mór levelezése (1860-1875). Összegyűjtötte és sajtó alá rendezte Oltványi Ambrus. Jókai Mór összes művei. Levelezés II. Bp., 1975. passim. 108 Kossuth Lajos iratai. VI-VII. k. S. a. r. Kossuth Ferenc. Bp., 1898-1900. passim. 109 Kákay Aranyos politikai társadalmi tragico-humoristicus krónikája. Pest, 1869. 66-67. 110 Móricz Pál I. 56. Móricz szerint 1868-ban, még hazatérése előtt, az eperjesi kollégium meg akarta nyerni a politikai tudományok tanszékére, de Vécsey Tamáshoz intézett válaszában visszautasította az ajánlatot, mert nem akart politikai természetű meghívást elfogadni. 55-56.
