Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: A Magyar Nemzeti Igazgatóság magyarországi kapcsolatai (1859-1862) 635
666 FARKAS KATALIN dását az ekkor külföldre jövő Károlyi Sándor jelentésére alapozta.14 3 Károlyi, hosszabb külföldi útja során Svájcban személyesen találkozott Kossuthtal, Klapkával pedig levélben közölte, hogy Almásy tárgyalt Andrei Mocsonyi román nemzetiségi vezetővel. Almásy — legalábbis Károlyi beszámolója szerint —, közölte a román politikussal, hogy ők Magyarország függetlenségéért küzdenek, és szívesen veszik a nemzetiségek segítségét. Cserébe a megyékben való nyelvhasználat jogát ajánlotta fel, továbbá közelebbről meg nem határozott segítséget ígért Cuza számára. Mocsonyi állítólag elfogadta az ajánlatot. Károlyi, levelében ígéretet tett a Szerbiával való tárgyalásra is,144 Kossuth ugyanis azt írta Podmaniczkynek 1862 januárjában, hogy mindenképp küldjenek valakit a főemberek közül Belgrádba, aki Ilija Garasanin szerb miniszterelnökkel és Stefano Scovasso olasz konzullal tárgyal.145 Kossuthot valószínűleg az a tény töltötte el bizakodással, hogy úgy tűnt, a hazaiak végre eleget tesznek régóta hangoztatott elvárásainak. Az Almásy-Mocsonyi találkozó jelentőségét azonban több tényező is csökkentette. A kezdeményező fél Mocsonyi volt, ő kereste fel Almásyt, tehát nem a hazaiak szánták el magukat a volt kormányzó utasításainak teljesítésére. Mocsonyi korábban az udvar szolgálatában állt,14 6 ami felveti azt a lehetőséget is, hogy Bécs számára gyűjtött információkat. Ésszerűnek tűnik az a feltételezés, hogy az udvar Szilágyi Virgil cikkének megjelenése után így próbálta meg kipuhatolni, mennyire egységes a határozati tábor a nemzetiségi kérdésben. Mocsonyi őszinteségéről egyébként Károlyi sem volt meggyőződve. Károlyi Sándor útja volt az utolsó alkalom, amikor a határozati vezérkar kapcsolatot keresett Kossuthtal. Károlyi otthon maradt párttársai ekkor már lépéseket tettek annak érdekében, hogy külföldi összeköttetéseiket a volt kormányzó megkerülésével tarthassák fenn. Az első kísérletek Kossuth elszigetelésére 1861 őszén Franciaország, Olaszország és Görögország tervet dolgozott ki a balkáni népek Törökország elleni fellázítására, amelybe természetesen Szerbiát is be kívánták vonni. Garibaldi az olasz miniszterelnök, Bettino Ricasoli 147 tudtával és titkos támogatásával expedíciós sereg szervezésébe kezdett, hogy a 143 MOL R 75. 1. cs. Kossuth - Irányi, 1862. febr. 23. 144 MOL R 90. 3962. Károlyi S. - Kossuth, 1862. márc. 3., 3973. Károlyi S. - Kossuth, 1862. márc. 10., 3986. Károlyi S. - Kossuth, 1862. márc. 29., 3991. Károlyi S. - Kossuth, 1862. ápr. 2.; MOL R 295. 22. t. Károlyi S. - Klapka, 1862. márc. 27. 145 MOL R 90. 3937. Jósika - Kossuth, 1862. jan. 11 146 Andrei Mocsonyi (Mocioni) (1812-1880) a Bach-korszakban bánsági, majd Torontál megyei kerületi főbiztos volt, 1860-tól birodalmi tanácsosi címet viselt. (Szabad Gy.: Forradalom és kiegyezés i. m. 30.; Deák Ágnes: „Nemzeti egyenjogúsítás". Kormányzati nemzetiségpolitika Magyarországon 1849-1860. Bp. 2000. 109., 256-257.) 147 Bettino Ricasoli báró (1809-1880) toszkán politikus, 1847-ben részt vett a „La Patria" című liberális újság alapításában, majd az 1848-as eseményekben. 1849-ben visszavonult a politizálástól, majd 1859/60-ban a firenzei események élére állt, és a nagyherceg elűzése utáni átmeneti időszakban diktátori hatalmat gyakorolt Toszkánában. Kétszer is miniszterelnökként kormányozta Olaszországot. (1861. jún. 12. - 1862. márc. 3., valamint 1866. jún. 20. - 1867. ápr. 10.) (Storia d'Italia. Szerk. Sabbatucci, G. - Vidotto, V i. m. 1. 421., 2. 20-22.)
