Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: A Magyar Nemzeti Igazgatóság magyarországi kapcsolatai (1859-1862) 635
A MAGYAR NEMZETI IGAZGATÓSÁG MAGYARORSZÁGI KAPCSOLATAI (1859-1862) 65 9 háború kirobbanása után olasz sereg szállhasson partra Dalmáciában. A torinói tervek között szerepelt az is, hogy kihasználva a kedvező nemzetközi helyzetet, III. Napóleon rosszallása ellenére, a magyarokkal közösen háborút provokálnak Ausztriával. Garibaldi ezért megbízta Türrt a Szerbiából Magyarországra történő katonai betörés megszervezésével.148 1862 februárjában Ricasoli és II. Viktor Emánuel közölte határozott háborús szándékát Kossuthtal.149 A volt kormányzó tájékoztatta a nemzetközi helyzet új fejleményeiről az egykori határozati vezérkar politikusait, nyilatkozatot kért tőlük arról, hogy elszántak-e az Ausztriával való fegyveres összecsapásra, és ismét utasította őket a belgrádi vezetéssel történő kapcsolatfelvételre.15 0 Valószínűleg a nemzetiségi kérdés kapcsán 1861 és 1862 fordulóján minden korábbinál világosabban kibontakozó nézetkülönbségek miatt azonban Kossuth személye egyre inkább terhessé vált az egykori határozatiak többsége számára. Celestino Bianchinak, Ricasoli titkárának 1862 februárjában, a magyar belpolitikai helyzetről készült feljegyzésében a következő megállapítás olvasható: „Ha a kiegyezésre irányuló törekvések megbuknának, nem tűnik elkerülhetőnek az összeomlás. Nem kicsi az a párt, amely mindenfajta tárgyalástól elzárkózik, és amely radikális elszakadást akar Ausztriától. Ez a párt, egyelőre még engedelmeskedve a régi szokásnak, Kossuthot ismeri el fejének, de állítólag az ő befolyása napról-napra csökken, és Klapkát tekintik a jövő emberének."151 Bianchi feljegyzésének keletkezésével nagyjából egy időben Komáromy levelet írt Klapkának. Kijelentette, hogy amennyiben megfelelő erejű külföldi sereg tör be az országba, akkor több helyen egyszerre felkelés fog kirobbanni, mert a magyar lakosság készen áll a fegyveres harcra. Bizonygatta, hogy Klapka igen népszerű az országban, és a katonai szervezés megerősítése végett a főbb parancsnokok kinevezésére kérte őt.15 2 Segítségül egy listát mellékelt az általa ismert harcra kész tisztekről, és megjelölte azok tartózkodási helyét is. A 25 személy közül hét már az Ivánka-féle 1860-ban kialakított parancsnoki hálózatnak is tagja volt.15 3 Feltételezhetően a többiek (is) Komáromy ismeretségi köréhez tartoztak. A többségük Erdélyből, néhányan pedig Biharból vagy a környező megyékből (Szatmár, Szabolcs, Arad) származtak. Feltűnően sok köz-148 A nemzetközi helyzet alakulásáról 1862 első felében 1.: Kovács Endre: A Kossuth-emigráció és az európai szabadságmozgalmak. Bp. 1967. 464-465. 149 KLI III. 709-711. Pro Memoria, 1862. febr. 23. 150 MOL R 90. 3948. Kossuth a hazaiaknak, 1862. febr. 3. KLI III. 712-716. Kossuth a hazaiaknak, 1862. ápr. 1. 151 Documenti Diplomatici Italiani. II. Szerk. Walter Maturi. Róma 1959. 79. Bianchi feljegyzése, 1862. febr. 7. 152 MOL R 295. 22. t. Komáromy - Klapka, ?. A levél csonka, első része hiányzik, ezért keltezés nem található rajta. Komáromy a levélben jelezte, hogy március 10-ig tud Drezdában maradni. Itt még magázta a tábornokot, akit 1862 szeptemberében - személyes megismerkedésük után -, már tegezett, (vö.: MOL R 295. 22. t. Komáromy - Klapka, 1862. szept. 12.) A levél tehát valószínűleg 1862 februárjában vagy márciusának elején íródott. 153 Kis Pál (Komáromy által megjelölt tartózkodási helye: Tiszafüred), Földváry Sándor (Borsod), Földváry Károly (Heves), Kürthy István (Komárom), Mukits Ernő (Szabadka), Maróthy János (Szatmár), Máriássy János (Szepes). (Mivel ez utóbbi esetében csak vezetéknév szerepel, nem zárható ki az sem, hogy a név Máriássy Béla szélsőbaloldali képviselőt jelölte, bár ennek valószínűsége lényegesen kisebb.) Vö.: „Komáromy jelentése a hadseregszervezésről" c. fejezet.
