Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: A Magyar Nemzeti Igazgatóság magyarországi kapcsolatai (1859-1862) 635
A MAGYAR NEMZETI IGAZGATÓSÁG MAGYARORSZÁGI KAPCSOLATAI (1859-1862) 65 9 ezen az országgyűlésen törvény által is biztosíttassanak." Június 25-én Eötvös József javaslatára és vezetésével megalakult a nemzetiségi bizottság, amelynek 14 felirati és 13 határozati tagja volt.12 8 A bizottság alapelvként kimondta, hogy Magyarországon egy politikai nemzet létezik, illetve hogy az országban lakó népek egyenrangúak. A határozatiak közreműködésével megalkotott törvényjavaslat ezen alapelvek szellemében csak a nyelvhasználat jogával, az iskolaüggyel és a román ortodox egyháznak a szerbről történő leválasztásával foglalkozott.12 9 A javaslat nemcsak az ekkor már többnyire területei autonómiát követelő nemzetiségek elképzeléseitől állt távol, de a Kossuth-féle irányvonaltól is. A volt kormányzó 1861. október 10-én egy hosszú levelet küldött a hazaiaknak, amelyben a nemzetiségekkel kapcsolatos, lényegében már korábban is hangoztatott elképzeléseit összegezte. Két ponton azonban változott a programja: már Erdély és a Muraköz esetleges különállását sem utasította el.13 0 Azt is tervezte, hogy egy hírlapi cikket jelentet meg nézeteiről, és megpróbál nem udvarbarát magyarországi nemzetiségi vezetőket tárgyalásra hívni külföldre.131 Mindez lényeges változást jelentett az előző évek politikájához képest. A volt kormányzó alig fél évvel korábban még azt fejtegette egy Irányinak írt levelében, hogy ő csak a külső körülmények megteremtését érzi feladatának, az ország jövőjét illető döntéseket a hazaiaknak kel meghozniuk.13 2 Látva azonban, hogy a pesti forradalmi bizottmány, majd a Határozati Párt vezérkarának tagjai nem sietnek érvényesíteni elveit, mégis megkísérelt közvetlenül beavatkozni a magyarországi politikába. Ez az elképzelése végül nem valósult meg, ám Podmaniczkynek és a szélsőbal küldöttjének már említett külföldre utazása 1861 végén ismét lehetőséget teremtett számára, hogy a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos álláspontját tudassa a hazaiakkal. 1861 őszén-telén megsokasodtak a magyar sajtóban a nemzetiségi kérdést tárgyaló cikkek. Ez részben összefüggésben állhatott Kossuth tevékenységével, de más okai is voltak. Az országgyűlésen végül nem született törvény, ezért a különböző pártok politikusai feladatuknak tekintették, hogy a következő törvényhozó testület összeüléséig a lapok hasábjain ütköztessék nézeteiket. Üzenet volt ez a nemzetiségek számára is, amely azt jelentette, hogy a magyar politikusok nagy fontosságot tulajdonítanak a nemzetiségi kérdés mindenki számára megnyugtató rendezésének. A provizórium bevezetése ugyanis magában rejtette azt a veszélyt, hogy az udvar különböző ígéretekkel ismét a maga oldalára állítja, és a magyarok ellen hangolja a nemzetiségeket. 1861 októberében Szalay László egy, a Pesti Naplóban közölt cikkében arról igyekezett meggyőzni a 128 Szabad György feltételezése szerint az a tény, hogy az országgyűlésen kisebbségben lévő Deák-pártiak a bizottságban többségbe kerültek a határozatiaknak a felelősséget elhárító taktikájával függhetett össze. (Szabad Gy.: Forradalom és kiegyezés i. m. 552-555.) 129 A nemzetiségi kérdés országgyűlési vitájáról 1.: Szabad Gy.: Forradalom és kiegyezés i. m. 547-555. 130 MOL R 90. 3852. Kossuth a hazaiaknak. 1861. okt. 10. 131 MOL R 95. 1. cs. Kossuth - Irányi, 1861. nov. 18., Kossuth - Irányi, 1861. nov. 20. - vö.: Szabad Gy.: Forradalom és kiegyezés i. m. 556-559. 132 MOL R 95. 1. cs. Kossuth - Irányi, 1861. ápr. 6.
