Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: A Magyar Nemzeti Igazgatóság magyarországi kapcsolatai (1859-1862) 635
A MAGYAR NEMZETI IGAZGATÓSÁG MAGYARORSZÁGI KAPCSOLATAI (1859-1862) 647 egyik tag az eredeti célkitűzéseknek megfelelően az általános honvédösszeírást sürgette, és aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy elégedetlenek lesznek azok, akik „magasabb dolgokkal megbízva a névsorokat kívánják", Ivánka leintette őt mondván, erről nem szabad beszélni.5 1 A jelenetből nyilvánvaló, hogy Ivánka, még ha a besúgóktól tartva óvatosan is, de megpróbálta a honvédegyleteket felhasználni a hadrend elkészítéséhez, hiszen várható volt, hogy rajtuk keresztül idővel hozzájuthat a hadra fogható tisztek és esetleg közkatonák névsorához.52 Nem tudjuk, tevékenysége járt-e valamilyen eredménnyel, ugyanis a központi bizottmány márciusi feloszlása véget vetett működésének. A pesti honvédegylet megalakulása nyomán országos mozgalom bontakozott ki, vidéken, az egyes megyékben is létrejöttek honvédegyletek, legtöbb közülük február és március folyamán, az ország keleti-északkeleti felében. Néhány be is jelentette működését a pesti honvédegyletnek, ez azonban nem vált általános gyakorlattá.5 3 A megyei honvédegyletek, ha példának tekintették is a pestit, mégis helyi kezdeményezésre, spontán módon alakultak meg, amelyet bizonyítanak eltérő alapszabályaik is. Egyes helyeken csak volt honvédtisztek lehettek az egylet tagjai, míg másutt egy meghatározott segélyösszeg befizetése volt a tagság feltétele. Az egyletek intenzív kapcsolatokat ápoltak egymással, amely jól mutatja, hogy tudatában voltak a közös célnak.5 4 A pesti honvédegylet jegyzője, Gánóczy, egy Vahot Imrével együtt szerkesztett kiadványsorozat segítségével igyekezett közös fórumot és egyúttal nyilvánosságot teremteni a honvédegyleti mozgalom számára. A „Honvédek könyvének" végül két kötete jelent meg, amelyek elsősorban volt honvédeknek a szabadságharccal kapcsolatos visszaemlékezéseit, csataleírásokat tartalmaztak, de közzétették az aradi várfogságot viselt katonák névsorát (ugyancsak visszaemlékezések alapján), valamint Gánóczynak a pesti honvédegylet megalakulásáról írt beszámolóját is. Összefogásra szólított fel Kossuth is, aki március 17-én azt az utasítást küldte haza, hogy a megyei honvédegyletek szövetkezzenek egymással, rendeljék alá 51 Szabad Gy.: Forradalom és kiegyezés i. m. 280. 52 Móricz Pál Ivánkáról írott életrajzában megemlíti, hogy Ivánka osztotta keretekbe a honvédegyletek által összeírt személyeket, és kijelölte parancsnokaikat (Móricz Pál: A magyar országgyűlési pártok küzdelmei a koronázástól a Deák és balközép pártok egybeolvadásáig 1867-1874. I—II. Bp. 1892. I. 62.) Móricz minden bizonnyal Ivánkától szerezte értesüléseit, amelyek azonban nem biztos, hogy helytállóak. Valószínűbb, hogy az Ivánkának tulajdonított szervezés csak terv volt, de nem valósult meg. 53 A honvédegyletek pontos számáról Gánóczy a „Honvédek könyvének" első kötetében még nem tudott nyilatkozni, de reménykedett abban, hogy a második kötetben már megteheti ezt. Végül erre sem került sor, az azonban éppen Gánóczy fenti kijelentése miatt valószínűsíthető, hogy a pesti honvédegylet megpróbált adatokat gyűjteni a többiről. (Honvédek könyve. I—II. Történelmi adat-tár az 1848-diki és 1849-diki magyar hadjáratból. Szerk. Vahot I. - Gánóczy F. i. m. I. 150-161.) 54 A Békés megyei honvédegylet levéltárában annak saját iratai mellett megtalálható még Sopron, Csanád, Győr, Abaúj, Sáros, Borsod, Kolozs, Szatmár, Szepes és Krassó megyék honvédegyletének alapszabálya, illetve néhány egyéb irata. Ezeket a felsorolt megyék honvédegyleti vezetői tájékoztatásul küldték el a Békés megyeieknek. (HL VI. 15. 39. d.) A Hadtörténelmi Levéltárban ezen kívül még egy megye, Torna honvédegyletének iratai találhatóak meg. (HL VI. 18. 42. d.) A Somogy megyei egylet alapszabálya az Országos Széchényi Könyvtárban (A Somogy megyei Honvédsegélyező Egylet alapszabályai. Kaposvár, 1861.), a Zala és a Tolna megyei egyleteké pedig az érintett megyék levéltáraiban találhatóak. A Máramaros megyei egylet megalakulásáról az alelnök, Várady Gábor emlékirataiban olvashatunk. (Várady Gábor: Hulló levelek. I—II. Máramarossziget 1892. I. 196.)
