Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: A Magyar Nemzeti Igazgatóság magyarországi kapcsolatai (1859-1862) 635
644 FARKAS KATALIN állt volna átvenni a bizottmány vezetését Almásytól. Ésszerű magyarázatnak tűnik, hogy azért nem, mert hazaérkezése után, mint volt státusfogoly, titkosrendőri megfigyelés alatt állt, így ez a lépés túl kockázatos lett volna. Ráadásul a bizottmány egykori tagjai, akik 1861 áprilisától a Határozati Párt vezérkaraként folytatták politikai szereplésüket, már az országgyűlés kezdetén nyilvánvalóvá tették Teleki előtt, hogy nem kívánnak többé kilépni a törvényes keretek közül. Nem akarták vállalni az országgyűlés feloszlatásának kockázatát, ezért akár a felirat tartalmi elfogadására is hajlottak. Magatartásuk hátterében az állt, hogy nem tartották megflzethetőnek a sikeres szabadságharc árát, vagyis a nemzetiségi jogok jelentős mértékű bővítését és a politikai rendszer általános demokratizálását, mert az az ő liberális nemesei köreik befolyásának csökkenésével járt volna. Teleki számára drámai lehetett a felismerés, hogy azok a politikusok, akiket közvetve vagy közvetlenül ő bízott meg a hazai szervezkedéssel, és akiket az állandóan kételkedő Kossuthtal szemben is védelmezett, cserben hagyták őt, hiszen eltávolodtak a Magyar Nemzeti Igazgatóság célkitűzéseitől.3 6 A volt párizsi követ az öngyilkosságba menekült, az emigráció azonban hazai kapcsolatai tekintetében megmaradt azon a tévúton, amelyre az 1859 elején történt szervezés vitte. A hadseregszervezés kérdése és a honvédegyletek A pesti központi bizottmány létrehozásának egyik fontos, ha nem a legfontosabb célja az volt, hogy legyen Magyarországon egy szervezet, amelyre rá lehet bízni a szabadságharc katonai előkészítését. Erre pénz hiányában jó ideig nem kerülhetett sor, ezért is helyezte kilátásba Almásy és Komáromy 1860 nyarán a lemondását.3 6 Kossuth és Teleki azonban azon az állásponton volt, hogy addig, amíg a háború kirobbanásának időpontja nem ismert, nem szükséges hadsereget szervezni, helyette a bizottmánynak inkább a forradalmi hangulat megteremtésén és a nemzetiségek valamint a katonaság támogatásának megnyerésén kellene fáradoznia.3 7 Az 1860 szeptemberében kötött titkos megállapodás értelmében azután a piemonti kormány fegyvert és anyagi eszközöket bocsájtott a magyarok rendelkezésére, és a háború is közelinek tűnt, így végre időszerűvé vált a hadseregszervezés kérdése. A Magyar Nemzeti Igazgatóság Tisza révén üzent a hazaiaknak, hogy küldjenek ki egy katonai szakértőt.3 8 Időközben az olasz kormány alkalmazásában álló, és az olasz-magyar katonai törekvések egyeztetésével megbízott Vetter haditervet dolgozott ki.39 Az emig-35 vö.: Szabad Gy.: Forradalom és kiegyezés i. m. 314. 36 KLI II. 474—475. Komáromy jelentése a Magyar Nemzeti Igazgatóság tagjainak, 1860. jún. 15. 37 Ily háborút semmi ponton sem lehet torlaszok mögül, utcai harccal eldönteni. Ily esetben tehát csak arra kell szorítkozni, hogy a függetlenségi aspirációk elevenségben tartassanak, s hogy az események fordulata a nemzetet készületlenül ne lepje meg... - írta Kossuth. KLI I. 25., KLI II. 475-488. Kossuth - Komáromy, 1860. június 15. 38 KLI III. 44-46. 39 Vetter Antal altábornagyot Kossuth 1859 decemberében ajánlotta Luigi Carlo Farini figyelmébe, aki az emiliai tartományok kormányzójaként a magyar légió Bethlen Gergellyel Emiliába jött
