Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: A Magyar Nemzeti Igazgatóság magyarországi kapcsolatai (1859-1862) 635
642 FARKAS KATALIN telmében közös háborús célnak tekintették Magyarország függetlenségének kivívását, és ígéretet tettek arra, hogy nem kötnek különbékét. A háború kirobbanása után az olaszországi magyar légió és egy Dalmáciában partra szálló 30-40 ezer fős olasz segélysereg támogatta volna a magyarországi harcokat, miközben román és szerb területről is nyomultak volna be katonák az országba. Ez utóbbi elősegítése céljából 1859 márciusa óta Klapka többször is tárgyalt Cuzával a magyar szabadságharchoz szükséges fegyverek román területen történő tárolásáról. A Magyar Nemzeti Igazgatóság 1860 őszén emlékiratot intézett a fejedelemhez, amelyben az Ausztria elleni együttműködés fontosságát hangsúlyozta, az olasz kormány pedig ugyanekkor különböző hadi felszereléseket és pénzt indított útnak Genovából Galac irányába. Klapka Belgrádba is ellátogatott, majd Kossuth Londonban megbeszélést folytatott Obrenovic Mihály szerb trónörökössel, aki 1860. szeptemberi trónra lépte után hajlandónak is mutatkozott az együttműködésre. Az emigráns vezetők természetesen a hazaiakat is tájékoztatták a kedvező fejleményekről. Teleki az éppen nála járó Tisza Kálmánon keresztül utasította a bizottmányt arra, hogy igyekezzenek megnyerni a magyarországi nemzetiségeket a szabadságharc ügyének, és küldjenek mihamarabb egy hadi szakértőt külföldre, hogy most már a katonai szervezés részleteiről is tárgyalhassanak. A fegyverkezésre és a nemzetiségek körében folytatandó propagandára a Magyar Nemzeti Igazgatóság a piemonti kormánytól kapott pénzből 100 ezer frankot küldött be az. országba az emigrációban élő Károlyi Györgyné Zichy Karolina grófnő egyik fiával, Károlyi Gyula gróffal.2 9 Valószínűleg részben az említett eseményekkel összefüggésben 1860 őszén Kossuth megpróbálta valamelyest a saját elképzelései szerint átalakítani az addig egyértelműen Telekihez kötődő, de a volt kormányzó szerint a forradalom iránt nem eléggé elkötelezett hazai bizottmány vezetését. Novemberben kérdőre vonta Telekit, megbízik-e Almásyban. A volt párizsi követ, ha fenntartásokkal is, de igenlő választ adott. Kossuth azt szerette volna elérni, hogy a Magyar Nemzeti Igazgatóság szólítsa fel Komáromyt, vegye kezébe a bizottmány irányítását, Teleki azonban elutasította kérését, mondván, azzal csak megnehezítenék Komáromy dolgát. A volt kormányzó Almásyval 1849 óta rossz viszonyban állt, de nemcsak ezért igyekezett őt háttérbe szorítani. A debreceni országgyűlés egykori alelnöke az emigrációból való hazatérte után visszakövetelte elkobzott birtokait, és azokat 1861 elején meg is kapta, ami már önmagában is gyanakvásra adott alapot. Ráadásul éppen az előbbiek miatt igyekezett lojális magatartást tanúsítani az 1860 őszén életbe lépett Októberi Diploma következtében éppen hatalomra jutott konzervatívok irányába, ami felkelthette Kossuth gyanúját.3 0 A volt kormányzó Teleki „hazarablása" után még erőteljesebben kezdte hangoztatni Almásyval és az egész bizottmánnyal való elégedetlenségét. 1861. január 18-án hosszú levelet intézett a hazai mozgalom vezetői-29 Szabad Gy.: Forradalom és kegyezés i. m. 114-125.; A pénz beküldését Pulszky Ferenc intéz- -te. 1.: MOL R 90. 3598. Kossuth - Ludvigh, 1861. jan. 21.; MOL R 295. 22. t. Pulszky - Klapka, 1860. szept. 20., Pulszky - Klapka, 1860. szept. 27.; KLI III. 77-78. 30 KLI I. 47-48.; Tanárky Gyula naplója (1849-1866.). Szerk. Koltay-Kastner Jenő i. m. 181.; Szabad Gy.: Forradalom és kiegyezés i. m. 137-138.
