Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: A Magyar Nemzeti Igazgatóság magyarországi kapcsolatai (1859-1862) 635
A MAGYAR NEMZETI IGAZGATÓSÁG MAGYARORSZÁGI KAPCSOLATAI (1859-1862) 641 fegyveres kivívására azonban egyre kevésbé gondoltak, legalábbis erre utal Komáromynak az emigráció vezetőihez 1860 júniusában írt panasszal teli jelentése. „... a fentebb említett vezetők (meglehet sokkal eszélyesebben s helyesebben, mint Pali és én), a forradalmat ugyan elfogadják s benne velünk (azt hiszem még szívesebben felettünk) mennek, de csak mint utolsó rosszat".24 Vagyis a Komáromy által említett vezetők, ha külföldi kezdeményezés esetén hajlandóak is lettek volna a harcban részt venni, a forradalom kirobbantásától teljesen elzárkóztak. Két hónappal később Olivier de Lalande, Klapka Cuzával tárgyaló megbízottja, azt írta a tábornoknak, hogy a román fejedelemmel kötött megállapodásról csak Almásyt és Komáromyt fogja értesíteni, mert a többiekben nem lehet megbízni.25 A Magyar Nemzeti Igazgatóság vezetői az adott helyzetben nem tudtak mást tenni, mint bizalmukról biztosították Almásyt és Komáromyt, továbbá arra ösztönözték őket, hogy építsenek ki az egész országra kiterjedő hálózatot és szervezzenek tiltakozó akciókat. „Tőletek várom e jobb irányt, tőletek, kik a nemzet legjobbjaihoz tartoztok... - Ne engedjétek át a tért a félakaratnak..." - írta Kossuth válaszul Komáromy júniusi jelentésére. Erre az álláspontra hivatkozott Teleki egy későbbi, a volt kormányzónak szóló levelében is: „... te is, én is, Klapka is megmondtuk, hogy ha az otthoni comité körében meghasonulás történt volna vagy történnék ezentúl, - mi a forradalmiakkal (Komáromy Gyurival és az ő pártján levőkkel) tartunk."26 Komáromy azonban nemcsak a széthúzásra panaszkodott, hanem egyúttal arra is, hogy pénz hiányában nem tudnak fegyvereket vásárolni a harc előkészítéséhez, ezért kilátásba helyezte ő és Almásy lemondását a bizottmány irányításáról. Kossuth fent idézett válaszában igyekezett megértetni Komáromyval, hogy az emigráció vezetői egyelőre nem is várnak tőlük hadseregszervezést. Ez pénz hiányában kivitelezhetetlen, a megfelelő nemzetközi háttér nélkül pedig veszélyes lenne. Kossuth álláspontját Teleki is osztotta, aki néhány hónappal korábban a forradalom kirobbantását tervezgető Károlyi Edét intette türelemre.27 A helyzet 1860 szeptemberében kedvező irányba változott, a magyar emigráció vezetői igen jelentős sikert értek el. Cavour és a Magyar Nemzeti Igazgatóság három tagja Torinóban megállapodást írt alá a két nemzet katonai és politikai együttműködéséről egy esetleges Ausztria elleni háborúban. A piemonti miniszterelnök ilyen módon igyekezett biztosítani országát, attól tartott ugyanis, hogy az osztrákok megtámadják Piemontot, miközben annak seregei, Garibaldi Róma elleni támadását megakadályozandó, délre vonulnak.2 8 A megegyezés ér-24 Komáromy ekkor írta első jelentését a Magyar Nemzeti Igazgatóságnak, miután Lónyai kivált a bizottmányból. Kossuth Lajos: Irataim az emigrációból II. A villafrancai béke után. (a továbbiakban KLI II.) Bp. 1881. 474—175. Komáromy jelentése a Magyar Nemzeti Igazgatóság tagjainak, 1860. jún. 15. 25 MOL R 295. 22. t. Lalande - Klapka, 1860. aug. 25. közli: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849-1866. Szerk. Nyulásziné Straub Éva. Bp. 1999. 384-387. 26 KLI II. 475—188. Kossuth - Komáromy, 1860. június 15. Kossuth L.: Irataim az emigrációból I. Az 1859-ki olasz háború korszaka, (a továbbiakban: KLI I.) Bp. 1880. 45-46. Teleki - Kossuth, 1860. okt. 4. 27 Teleki László válogatott munkái. Szerk. Kemény G. Gábor i. m. 164-166. Teleki - Károlyi E., 1860. márc. 12. 28 Storia d'Italia. Szerk. Sabbatucci, G. - Vidotto, V i. m. 1. 423-426.
