Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: A Magyar Nemzeti Igazgatóság magyarországi kapcsolatai (1859-1862) 635
640 FARKAS KATALIN sokkal, és 1860 júniusától a jelentéseket is ő irta.1 7 1860 elején már harmadik alkalommal utazott külföldre, és Londonban megbeszélést folytatott Kossuthtal, Klapkával és Telekivel a nemzetközi helyzet várható alakulásáról és az Ausztria elleni háború lehetőségéről.1 8 Ugyanakkor a pesti titkos szervezet más tagjai is tudtak — rokoni kapcsolataiknak köszönhetően —, közvetve vagy közvetlenül érintkezni a magyar emigráció vezetőivel. Tisza Kálmán 1859 őszén német területen, egy évvel később pedig Svájcban találkozott nagybátyjával, Telekivel. Podmaniczky ugyancsak 1860 őszén tett látogatást Brüsszelben, sógoránál, a Kossuthtal rendszeresen levelező Jósika Miklósnál.1 9 A francia rokonokkal rendelkező Károlyiak gyakorta jártak Párizsba. A mozgalom megalakulását követő hónapok külföldi fejleményei nem igazolták az újabb szabadságharc kirobbanásával kapcsolatos várakozásokat. Az 1859 nyarán kitört francia-piemonti-osztrák háború elméletileg alkalmat teremtett volna a magyarok bevonására, de erre nem került sor, mivel III. Napóleon császár Villafrancában sietve fegyverszünetet kötött Ferenc Józseffel. Az a tény azonban, hogy Piémont elégedetlen volt a háború eredményével, hiszen az csak Lombardiát szabadította fel az osztrák uralom alól, a magyar reményeket is tovább éltette. 1859 őszén a közép-itáliai kis államok sorra elűzték uralkodóikat, majd népszavazás útján csatlakoztak Piemonthoz. 1860 májusa és szeptembere között Garibaldi a torinói kormány tudtával, de hivatalos támogatása nélkül elűzte a Bourbonokat a nápolyi trónról, így Dél-Itália is a születőben lévő egységes Olaszország részévé válhatott. Cavour azonban francia támogatás nélkül nem mert újabb háborút kezdeni, ráadásul az egyesülő területek egységes állammá szervezése is lekötötte a figyelmét, így a magyar szabadságharc kirobbanása is váratott magára.20 Az osztrák sereg itáliai vereségének következtében Magyarországon szintén megélénkült a politikai élet, és a pesti központi bizottmány tagjai több esetben nemcsak résztvevői, de szervezői is voltak a különböző önkényuralom ellenes megmozdulásoknak. Tisza, Podmaniczky és Ivánka a protestáns pátensssel szembeni ellenállást irányították,2 1 Károlyi Ede nemzeti célú gyűjtéseket rendezett,2 2 Csáky pedig a hatóságok által nem engedélyezett Kazinczy-bált tartott Szepes megyei hotkóci kastélyában, ami után elő is állították.2 3 A függetlenség 17 1860 tavaszáig Lónyai írta a jelentéseket, aki azután Deákhoz csatlakozott. (Szabad Gy.: Forradalom és kiegyezés i. m. 131.) 18 Kossuth, Tanárky Gyula feljegyzése szerint, „nagy merészségnek" nevezte Komáromy külföldi utazásait, tekintettel annak börtönviseltségére. Tanárky Gyula naplója (1849-1866.). Szerk. Koltay-Kastner Jenő. Bp. 1961. 125. 19 Tisza látogatásairól 1.: Teleki László válogatott munkái. Szerk. Kemény G. Gábor i. m. 150-154. Teleki - Kossuth, 1859. szept. 2.; Kossuth Lajos: Irataim az emigrációból III. A remény és csapások kora. 1860-62. (a továbbiakban: KLI III.) Bp. 1882. 45^46. Teleki - Kossuth, 1860. okt. 4.; Podmaniczky látogatásáról 1.: Podmaniczky F.: Naplótöredékek i. m. Ш. 104-106.; A kapcsolattartás során nem kis nehézséget okozott az a tény, hogy a hosszas eljárás után megkapott útlevelek meghatározott időre és csak meghatározott országokba voltak érvényesek. 20 Storia d'Italia 1-3. Szerk. Giovanni Sabbatucci - Vittorio Vidotto. Bari 1994-1999. 1. (Le premesse dell'unitá dalia fine del Settecento al 1861.) 412-426. 21 Podmaniczky F.: Naplótöredékek i. m. III. 80-91. 22 Szabad Gy.: Forradalom és kiegyezés i. m. 19-20. 23 MOL D 161. 1860:164., 501., 1048.
