Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: A Magyar Nemzeti Igazgatóság magyarországi kapcsolatai (1859-1862) 635
A MAGYAR NEMZETI IGAZGATÓSÁG MAGYARORSZÁGI KAPCSOLATAI (1859-1862) 639 óta igen jó barátja volt,1 1 márciusban találkozott Telekivel. Az emigrációval ekkor kapcsolatba lépő pesti bizottmány vagy más néven „hazafias cselekvési párt" valószínűleg néhány héttel korábban, tehát Almásy hazatérte után nem sokkal alakult meg, baráti-rokoni ismeretségek mentén. A bizottmány tagja lett Almásyn és Komáromyn kívül az egykori párizsi emigráns társaság egy harmadik alakja Lónyai, valamint Teleki unokaöccse, Tisza Kálmán és Komáromy fiatal barátja és rokona, a császári sereget másfél évvel korábban elhagyó Csáky Tivadar gróf is. A katonai szervezést kezdetben két tekintélyes egykori honvédtiszt, Beniczky Lajos ezredes1 2 és Maróthy János huszárőrnagy1 3 irányította.1 4 Nemsokára kilépett a bizottmányból Lónyai, aki ezután Deákhoz közeledett, ugyanakkor új tagokkal is bővült a szervezet: Podmaniczky Frigyessel és a katonai szakértőnek számító Ivánka Imrével.1 6 Az utóbbi kettő együtt küzdött Tisza Kálmánnal a református és az evangélikus egyház autonómiáját jelentős mértékben korlátozó protestáns pátens visszavonásáért, így valószínűleg az ő révén kerültek a bizottmányba 1860-ban.1 6 A csoporthoz lazábban kötődtek a Károlyi-testvérek, Sándor és Ede is. A titkos mozgalom vezetőjének Almásy számított de irányító szerepet töltött be Komáromy is, minthogy ő tárgyalt a bizottmány nevében az emigrán-11 Teleki Sándor emlékirataiban a reformkori országgyűlések kapcsán felidéz egy történetet, amely az ő, valamint Almásy és Komáromy barátságát igazolja. (Teleki Sándor emlékezései. S. a. r. Görög Lívia. Bp. 1958. 465 466.) 12 Beniczky Lajos (1813-1868) a szabadságharc idején a felvidéki bányavárosok kormánybiztosa volt. A világosi fegyverletétel után halálra, majd húszévi várfogságra ítélték. 1857-ben szabadult. A pesti központi bizottmány tevékenységében való részvétele különösen érdekes, mivel 1860-ban két memorandumot is intézett Albrecht főherceg helytartóhoz, amelyben felajánlotta, hogy jelent az ország hangulatáról. Még ugyanazon év nyarán 4000 forintot kapott a kormányzattól azért, hogy megpróbálja rávenni a nemeseket a passzív ellenállás feladására. Tevékenységét előbb betegsége szakította félbe, majd a bécsi politikában csalódva végleg felhagyott azzal. (Steier Lajos: Beniczky Lajos bányavidéki kormánybiztos és honvédezredes visszaemlékezései és jelentései az 1848/49-iki szabadságharcról és tót mozgalomról. /Magyarország újabbkori történetének forrásai. Emlékiratok/ Bp. 1924. 720-721.) 1861-ben a Határozati Párt képviselőjeként volt jelen az országgyűlésen. 1864-ben az Almásy - Nedeczky-féle összeesküvésben való részvétele miatt előbb halálra ítélték, majd enyhítették az ítéletet, és Josefstadtba internálták, ahonnan a kiegyezéskor szabadult. 1868-ban máig tisztázatlan körülmények között meggyilkolták. (Bona G.: Tábornokok és törzstisztek i. m. 237-238.) 13 Maróthy János (1819-1887) a szabadságharcban huszárőrnagyi rangot ért el. 1861-ben a Határozati Párt képviselője, a dualizmus korában a Honvédmenház parancsnoka volt. (Szinnyei J.: Magyar i. m. VIII. 689.) 14 Teleki egy 1860 tavaszán kelt levelében Lónyait, Almásyt, Komáromyt, Csákyt és Tiszát nevezi meg „hazai ügynökként", Beniczkyt pedig „guerillafőnökként". Egy 1860 őszén íródott levelében pedig már két katonai vezetőről „Benőről" (Beniczkyről) és „Mórról" beszél. Utóbbi Kossuth későbbi irataiból azonosítható: Maróthy Jánost jelöli. (MOL R 90. 3278. Teleki - Kossuth, 1860. ápr. 22., 3450. Teleki - Kossuth, 1860. nov. 7.) - A bizottmány létrejöttéről 1. még: Szabad Gy.: Forradalom és kiegyezés i. m. 131. 15 Ivánka Imre (1818-1896) 1848-ban Batthyány Lajos nemzetőrségi titkáraként kiemelkedő szerepet játszott a honvédsereg megszervezésében. Königgrätzi fogságából 1850-ben szabadult, majd birtokán gazdálkodott. 1861-ben a Határozati Párt tagjaként képviselő lett az országgyűlésen. A dualizmus korában képviselőházi tagsága mellett számos társadalmi egyesület (Északkeleti Vasúttársaság, Vöröskereszt, Országos Honvédegyesület) vezetőjeként tevékenykedett. 1895-ben a Főrendi Ház tagja lett. (Bona G.: Tábornokok és törzstisztek i. m. 183.) I 16 Podmaniczky Frigyes: Naplótöredékek (1824-1886). I-IV Bp. 1887-1888. III. (1850-1875). 80-91.
