Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: A Magyar Nemzeti Igazgatóság magyarországi kapcsolatai (1859-1862) 635
638 FARKAS KATALIN otthonra vagy legalábbis átmeneti menedékre találjon a francia fővárosban. Ennek köszönhetően, és Kossuth törökországi internálása miatt 1851-ig nemcsak a párizsi magyar emigráns egyesület elnöke, hanem a magyar emigráció vezéralakja is volt. Párizsban ekkoriban számos előkelő magyar menekült élt, többek közt Almásy Pál, Vetter Antal, Andrássy Gyula gróf, Károlyi Ede gróf, Károlyi Sándor gróf, Lónyai Menyhért és Komáromy György, akik baráti kapcsolatokat ápoltak egymással, illetve Telekivel, egyesek közülük pedig szabadkőműves páholyt is alapítottak Mont Sinai néven.5 Pulszky Ferenc emlékirataiban így jellemezte a párizsi emigránsokat: „A párizsi menekültek kevésbé ismerték a londoni emigráció nyomorát, többnyire olyanok voltak ottan, kik otthonról kaptak, habár szűk jövedelmet. Haynau kegyetlenkedése idejében sokan jöttek ki Franciaországba, kik, amint kedvezőbb idők álltak be, visszamentek a hazába..".6 Teleki 1851-ben átmenetileg Genfbe költözött, az emigráns egyesület feloszlott,7 a párizsi magyar társaság pedig néhány éven belül valóban jelentősen megfogyatkozott: Andrássy, a Károlyiak, Lónyai és Komáromy hazatértek, míg Vetter Londonba tette át lakhelyét. Teleki szoros kapcsolatban maradt Almásyval, aki 1857 végén bizalmasan közölte vele, hogy magánéleti gondjai miatt ő is vissza akar költözni Magyarországra, így amnesztiáért folyamodott. A debreceni országgyűlés egykori alelnökének felesége egy osztrák tiszt szeretője lett, lánya szintén egy osztrák tiszttel jegyezte el magát, fia pedig belépett a császári seregbe. Az amnesztiát azonban ekkor nem, csak egy évvel később kapta meg.8 Valamikor 1859 januárjában vagy februárjában térhetett véglegesen haza.9 A rendelkezésre álló források lapján több jel is arra utal, hogy hazatérte után, minden bizonnyal Teleki utasítására, ő szervezte meg az úgynevezett „pesti központi bizottmányt", amely az emigránsok tárgyalásainak értelmében az újabb szabadságharc előkészítését tűzte ki célul. Klapka egy 1859. február 28-án kelt levelében arra kérte Telekit, hogy a lehető legrészletesebben ismertesse meg az emigránsok tárgyalásainak eredményeivel és a várható nemzetközi fejleményekkel a pesti bizottmány Párizsba érkező küldöttjét, Komáromy Györgyöt.1 0 Komáromy, aki Almásynak a reformkor 5 Mednyánszky Cézár emlékezései és vallomásai az emigrációból. Ford. és jegyz.: Óvári-Avary Károly. Bp. 1930. 92-96.; Berényi Zsuzsanna Ágnes: Kossuth Lajos és a szabadkőművesek. Bp. 2002. 26.; [Vay Sarolta grófnő] Floridor: Egy magyar nábob története. In: Egyetértés, 1895/68. (márc. 10.) 6 Pulszky Ferenc: Életem és korom. (Magyar Századok) S. a. r. Oltványi Ambrus. I—II. Bp. 1958. И. 15. 7 Az egyesület feloszlása Kossuth szabadulásával függött össze. A volt kormányzó ugyanis kezébe akarta venni annak irányítását, és egyúttal demokrata-republikánus színt kívánt adni neki, ez azonban erősen megosztotta a tagokat. A feloszlást megelőző vitákról 1.: Szemere Bertalan leveleskönyve 1849-1865. Szerk. Albert Gábor. Bp. 1999. 25. Szemere - Czetz, 1851. júl. 3.; Teleki László válogatott munkái. I-II. Szerk. Kemény G. Gábor. Bp. 1961. II. 78-81. Teleki - Vukovics, 1851. júl. 20. 8 Teleki Sándor gróf Almásy halálának alkalmából írt hírlapi cikkében úgy emlékezett, hogy barátjának „nagy lelki gyötrelmei" voltak, amikor elfogadta az amnesztiát, és a Genfben élő magyar nyomdász, Puky Miklós jóváhagyásától tette függővé hazatérését. (Teleki Sándor: Almásy Pálról. Budapesti Hírlap 1882: 312. /nov. 12./) 9 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) R 216. 1. t. Teleki - Vukovics, 1857. dec. 3., Teleki - Vukovics, 1858. jan. 29., Horváth - Vukovics, 1858. dec. П., Horváth - Vukovics, 1859. jan. 20., Horváth - Vukovics, 1859. márc. 16., Horváth - Vukovics, 1859. márc. 18. 10 Lengyel T.: Klapka György i. m. 30.
