Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: A Magyar Nemzeti Igazgatóság magyarországi kapcsolatai (1859-1862) 635
A MAGYAR NEMZETI IGAZGATÓSÁG MAGYARORSZÁGI KAPCSOLATAI (1859-1862) 637 tése alatt. Az Ausztria elleni háború tervei között kezdettől fogva szerepelt a magyar szabadságharc újrakezdésének támogatása is. Cavour, párizsi olasz emigránsok közvetítésével már márciusban Torinóba hívta a Cannes-ban tartózkodó Teleki László grófot, és ismertette vele a piemonti kormány Ausztria-ellenes elképzeléseit. Teleki azt javasolta Cavournak, hogy katonai kérdésekről Klapka György tábornokkal, a komáromi vár külföldön is híressé vált egykori védőjével tárgyaljon.1 A piemonti miniszterelnök a plombiéres-i megállapodás után valóban megkereste Klapkát, akit már az 1856-ban rendezett párizsi konferencián megismert. A krími háborút lezáró párizsi konferencia a piemonti miniszterelnök javaslatára tárgyalt az olasz kérdésről is. Klapkát James Fazy, a Banque Generale de Suisse elnöke mutatta be Cavournak. A magyar tábornok a svájci bank ügynöke és Fazy jó barátja volt. Klapka először Teodoro Santa Rosa piemonti államtitkárral tárgyalt augusztusban Aux-les-Bains-ben, majd szeptemberben Torinóban Cavourral, decemberben pedig Párizsban Jérôme Napóleon herceggel. Ujabb torinói és párizsi tárgyalások után 1859 januárjában sikerült megállapodnia mindkét állam vezetésével arról, hogy azok fegyveres és anyagi segítséget nyújtanak a magyar függetlenség kivívásához. Megegyezés született egy itáliai magyar légió létrehozásáról, valamint a dunai fejedelemségekkel történő kapcsolatfelvételről is.2 Napóleon herceg a tárgyalások során azt javasolta Klapkának, hogy a szabadságharc szervezésébe vonja be Kossuth Lajost is. A francia diplomácia számára is nyilvánvaló volt ugyanis, hogy Magyarországon csak a volt kormányzó lehet képes jelentős tömegeket felsorakoztatni a függetlenségi eszmék mellett. A komáromi hős azonban nem szívesen működött együtt a volt kormányzóval, nem akart bizottmányt, és nem akarta átadni a vezetést a nála tekintélyesebb Kossuthnak. Végül, francia nyomásra, mégis találkoztak 1859 januárjában Londonban, és megállapodtak, hogy a katonai szervezést Klapka, a politikait pedig Kossuth fogja irányítani.3 Májusban a bizottmány, vagyis a Magyar Nemzeti Igazgatóság megalapítására is sor került, Kossuth, Klapka és Teleki részvételével. Az egymással baráti viszonyban álló Klapka és Teleki a külföldi kormányokkal folytatott tárgyalások eredményeiről szóló híreket igyekezett a hazába is eljuttatni. Az újabb szabadságharc reménye ugyanis szükségessé tette egy, az emigrációval, és az emigráción keresztül a külföldi kormányokkal kapcsolatot tartó magyarországi titkos szervezet létrehozását, amelyre nagyjából egy hónappal Klapkának a torinói és párizsi vezetéssel, illetve Kossuthtal történt megállapodása után került sor. A titkos csoport egyértelműen Teleki kapcsolatai mentén szerveződött.4 A pesti központi bizottmány és az emigráció vezetői (1859-1861) Teleki László, aki 1848/49-ben Magyarország követeként szolgált Párizsban, a világosi fegyverletétel után számos emigránsnak segített abban, hogy 1 Horváth Zoltán:Teleki László 1810-1861. I-II. Bp. 1964. I. 386., 396. 2 Lengyel Tamás: Klapka György emlékiratai és emigrációs működése. Bp. 1936. 25-27. 3 Lengyel T.: Klapka György i. m. 27-28. 4 L. a „A pesti központi bizottmány és az emigráció vezetői (1859-1861)" c. fejezetben
