Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horváth Pál: Meghatározó tudós elmék és eredmények a hazai jogi tudományosság fejlődésében 567
584 HORVÁTH PÁL harca rövidesen elszigetelődött. A millenáris romantika légkörében Timon Ákos már a magyar jog egyedülálló fejlődésére apellált a komparativ világszemléletet igénylő európai jogtörténet felszámolása érdekében84 is. A módszeres történetkritika hagyományait elvető „szintetizálók " számára tehát a magyar jogfejlődés specifikumai lettek az irányadók8 5 Téves volna azonban azt hinnünk, hogy ez a tudománytalan jogtörténetírás az idealizált Nyugattal állította szembe a barbár Keletet, ellenkezőleg, a kor jogi historizmusában a parancsuralmi rendszert idealizáló gondolatok is feltűntek8 6 . Ugyanakkor nem lehet megfeledkeznünk arról sem, hogy a hazai egyetemes (európai) jogtörténet egyoldalúan Nyugatra tekintése8 7 mögött is ellentmondásos vélekedések húzódtak meg. A továbbélő angol-magyar jogfejlődési analógiakeresés 20. századi kísérletei nyomán lassan pl. akár az a meggyőződés születhetett volna, hogy az angol jogban „több van Werbőczyből, mint bennünk8 8 . „A Grosschmid által kovácsolt fegyverzetben" ugyanis a korabeli magyar jogi tudományosság területén még számos esetben felléptek a konzervatív romantika reprezentánsai8 9 , de a tudománytalan jogi historizmussal szemben harcra kelt gondolkodóink90 téveszméire is érdemes felfigyelnünk ebben a korban. A középkorba visszavetített eszmék felhasználásával kreált jogtörténetírásjellemzőit felidézve láthatjuk pl., hogy ez az irányzat a kor megoldatlan társadalmi (jogi) problémáinak egyik bonyolult visszatükröződése volt. A nacionalizmus talaján fogant eszmék takarójául szolgált pl. az egyedülálló magyar jogfejlődés gondolata, a birodalmi nacionalizmust élesztő missziós elmélet és a retrospektiv modernizálás is. A részletkutatások megvetése, a tudományos alapokat nélkülöző illúziókeltés — miként Eckhart Ferenc találóan mondja — és a szélesebb komparatív látásmód létjogosultságának a tagadása jellemzi ezeket a törekvéseket. Az adott eszmeáramlat azonban elégtelennek bizonyult, akárcsak a katedra-jogtudományok kisajátítására is, sőt az a továbbélő pozitivista jogtörténetírás elleni nyílt harcot sem kockáztathatta meg.91 A benne kifejeződő 84 Ld. Különvélemény 1904. máj. 14. Vö. Függelék az idézett Egyetemtörténeti tanulmányok (adalékok a modern felsőoktatási rendszerek fejlődéséhez) Bp. 1973. 456-457. alapján. 85 Miután Timon Ákos szerint „A magyar nép az államisághoz, a valódi közhatalom tiszta fogalmához valamennyi európai államalkotó népnél korábban eljutott", ld. uo. 440-441. Vö. Timon Ákos: Az alkotmány- és jogtörténet tanítása Magyarországon Bp. 1904. 2-3. 86 Amit a magyar jogalkotó géniusz Keletről származtatott ősi erényeként fogtak fel. Ide utal Bartha Antal. A keleteurópai és a belső-ázsiai feudalizmus történeti kapcsolatai. In. SZAZADOK 97. évf. (1963) 3. sz. 267-277. 87 Ld. pl. Király János, ill. Timon Ákos címében azonos megfogalmazású (Magyar alkotmány-és jogtörténet, különös tekintettel a nyugat-európai jogtörténetre) c. kézikönyvei alapján. Vö. Horváth Pál: A szocializmus viszonyai közt újjáéledő egyetemes állam- és jogtörténettudomány. In: Magyar Tudomány 1965. évf. 12. sz. 771-773. 88 Grosschmid (Zsögöd) Béni\ Werbőczy és az angol jog (Bp. 1928) с. művére utalva ld. Degré Alajos. A magyar jogtörténetírás a Horthy-korban. In: MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztály Közleményei III. (1969) 1-2. sz. 87. 89 De „nem a Grosschmid fölényes tudásával és ragyogó érveléseivel", ld. Polay Elemér: Kísérlet a magyar öröklési jog kodifikációjára a XIX. sz. végén. Acta Jur. et. Pol. Szeged. Tom. XXI. (1971) Fase. 4., 10. 90 A Huszadik Század és köre, jelesül a Jog és Államtudományi Kar életében pedig Pulszky Ákos, ill. a Pikler-szeminárium hallgatói, stb. 91 Szerepe tehát lényegesen eltért még az ismert német „kritikai iskola (Strasbourgi iskola)-tól is. Ld. a szerzőtől a Tudománytörténeti és módszertani kérdések (1974) 407-409. alapján.
