Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horváth Pál: Meghatározó tudós elmék és eredmények a hazai jogi tudományosság fejlődésében 567
A HAZAI JOGI TUDOMÁNYOSSÁG FEJLŐDÉSE 583 a századforduló körüli évtizedek hanyatlása követett7 8 . Jellemző, hogy Wenzelnek a nemesi cím és az örökös főrendi tagság birtokában történt nyugalomba vonulása (1889) után Timon Ákos már nem volt hajlandó — mondja találóan Eckhart Ferenc — az egyetemes európai jogtörténet párhuzamos prelegálásá ra7 9 és a konzervatív nacionalizmust hirdető Herczegh Mihállyal8 0 együtt a magyar történelmi jog egyedülálló sajátosságaira helyezte át a hangsúlyokat. A jogtörténetírás kellően még fel sem tárt válságainak jelzéseként fel kell idéznünk tehát az ún. nemzeties irányzat, és az ún. szellemtörténeti iskola hazai jelentkezését is. Ezek az áramlatok ugyanis már a hazai modern jogtörténettudományok korai hanyatlását fejezték ki, tágabb értelemben pedig a magyar jogi historizmus fejlődésében egy hosszan elnyúló válság típusjegyeit hordták magukon. A felidézett irányzatok azzal tűntek ki, hogy a magyar jogi gondolkodás egészének a kisajátítását célozták, így a kor politikai (parlamenti), publicisztikai küzdelmeivel is érintkezésbe kerültek. Ilyenként ismeretes pl. az a századforduló évtizedeiben kifejlett birodalmi nacionalista jogtörténetírás, amelynek feltárására már több oldalról törekedtünk8 1 . Korábban azonban csak az ún. Timon-féle alapozást, illetve a Timon köréhez tartozó „szintetizálók" törekvéseinek a jellemzőit vettük számba és azonosítottuk azzal a „nacionalista hagyatékkal", amelynek leküzdése elháríthatatlanul feladattá lett8 2 . A magát „nemzeties irány"-nak tekintő jogtörténetírás túlfűtött nacionalizmusától azonban mindmáig nem határoltuk el a továbbélő liberális ideológia Habsburg-ellenes harcát, amely a dualizmus válsága idején a jogi közgondolkodásban is jelen volt. Hasonlóan a korabeli katedra-joghistóriánk különleges szerepére utal pl. a pozitivizmus, és a komparativ (európai) jogtörténet elért eredményeinek a védelmezése.83 Ez utóbbi tényezők küzdelme azonban csakúgy, mint a polgári radikálisok Gyula ("A jogi oktatásról, 1913-1914, stb. rektori székfoglaló beszédei nyomán. Vö. Wolkenberg Alajos: Ünnepi beszéd az Egyetem alapításának 294. évfordulóján. Bp. 1929. 117-120., 134., 149., 155.stb., Hanák Péter: Vázlatok a századelő magyar társadalmáról. In. Történelmi Szemle V (1962). 2. sz. 211-212. 78 Ld. Hekler Antal. A budapesti Pázmány Péter Egyetem sorskérdései. Bp. 1931. 25-27., Szekfü Gyula: A magyar állam életrajza. Bp. 1923. 12-13. Vö. Szászy-Schwarz Gusztáv. Egyetemi kérdések. Az új egyetemről szóló Törvény alkalmával. Klny. A Magyar Figyelő 1912. évf. 13. számából Bp. 1912. 20-21. 79 Ld. Eckhart Ferenc: A jog- és Államtudományi kar története (1936) 545, 609-610. 80 Aki a 70-es évek elejétől a polgári törvénykezési jog tanáraként működött és a történeti forráskritikát teljesen figyelmen kívül hagyó jogtörténeti kézikönyvet is írt, amelyből „úgyszólván semmi sem használható", ld. a találó megállapítást Csizmadia Andor: A Magyar állam- és jogtörténettudomány, ih. (1972) 37. 81 Ld. Horváth Pál: Adalékok a nemzeti ideológia múltjának elemzéséhez, ih. (1960) 165-173., Degré Alajos: A magyar jogtörténetírás keletkezése, ih. (1968) 303-304., Vargyai Gyula: Adalékok a magyar nacionalista állam és jogtörténetírás kritikájához. In: Történelmi Szemle XIII. (1970) 4. sz. 451^81. 82 Ld. Pack Zsigmond Pál: A nacionalizmus elleni harc történettudományunkban. In: Történelmi Szemle VII. 1964. 2. sz. 326-327. 8,3 Ld. pl. annak a Király Jánosnak a munkássága nyomán, akit még Hajnik sürgető fellépése nyomán 1894-ben neveztek ki. Még az eredetileg Hajnik tanítványaként kinevezésre érdemesült Illés József szemináriumában is pozitivista forráskutató törekvések tűntek fel Vö. Degré Alajos: Beszámoló a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jogtörténeti Szemináriumának működéséről 1928-1934. Az Illés-Szeminárium kiadványai 1. sz. Cegléd, én. 13-14.
