Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horváth Pál: Meghatározó tudós elmék és eredmények a hazai jogi tudományosság fejlődésében 567
572 HORVÁTH PÁL (werbőcziánus) jog korszerűtlenségének a felismeréséhez is,2 8 a magyar jog hiányosságainak esetenként a római jog tételeivel történő kiegészítése pedig egyenesen a katedra hivatásából származott. Mindez Szegedy János reputációját oly mértékben emelte, hogy tanításaira a megkésett polgári átalakulás koráig rendszeresen hivatkoztak. A kutató-elemző (módszeres) vizsgálódások kezdetei Az alapítók nemes célkitűzése tehát még a Nagyszombati Egyetem első saeculumának a lezárulta előtt meghozta gyümölcsét nemcsak a jus patrim, hanem a kánonjog szférájában is alapokat teremtve a történelmi (feudális) jog tudományos elemzésére. Azt a lehetőséget azonban, amit ezek a törekvések magukban rejtettek, valójában csak al9. század első felében önállósuló anyagi- és eljárásjogi ágazatokban dolgozók (Vuchetich Mátyás, Frank Ignácz és mások) érlelhették tudományos értékűvé. Időközben viszont a módszeres kutató-elemző jogtörténeti vizsgálódások kezdetei is kibontakoztak a 18. század második felében.29 A természetjogi érvekkel alapozó szerződéses közjogi felfogás és a magyar rendi kiváltságok ellen fellépő udvari közjog-történetírás szembenállásából fakadtak pl. az első maradandó eredmények. így az udvar szolgálatában alkotó Kollár Ádám, a kűtfők módszeres vizsgálatát alapozó Kovachich Márton György, a jakobinus Hajnóczy József kezében érett először tudománnyá ez az ismeretanyag, amit most már a magyar közjogtörténet kezdeteiként is felfoghattunk.3 0 Alapozó munkálatokat hagytak maguk után a praktikus célokat szolgáló államtudományok, illetve az ún. politikai-kamerális tudományok (pl. a történeti földrajz, az államstatisztika, stb.)31 is, miután már a Planum juridicae facultatis (1775) c. szabályzatba belefoglalt „európai államtan" (História status publici Europae) kereti között a Joseph Sonnenfels bizalmát élvező Barits Béla kezéből került ki az az összehasonlító államstatisztika, amely a felvilágosodás eszméin nevelkedett, európai jogi tudományosságot hirdetett. A középkori eredetű szövegelemző (exegetikus) kutatás ebben a korszakban vesztette el hitelét hazánkban és helyét a kutató elemző forráskutatás, a ténykutató (numerikus) történeti statisztika és az összehasonlítás,3 2 a születő történeti segédtudományok (diplomatika, genealógia, kronologia, stb.) foglalták el. Mindezek hatása alatt a hazai jog tudományos előképeinek egész sora fl-28 Ld. Pauler Tivadar: Adalékok a hazai jogtudomány történetéhez (1878) 67-68. 29 Ld. Csizmadia Andor: A magyar állam- és jogtörténettudomány, ih. (1972) 28-39. Vö. a szerzőtől: A magyar jogi historizmus fejlődésének problémái az újabb tudománytörténeti kutatások fényénél. In: Jogtörténeti Tanulmányok IV Szerk. Csimadia Andor. Bp. 1980. 128-129. 30 Ld. Hajnik Imre: A magyar alkotmány és a jog Árpádok alatt. Pest, 1872. 37., Wenczel Gusztáv: Az összehasonlító jogtudomány és a magyar magánjog. Bp. 1876. 16., Pauler Tivadar: A budapesti magyar kir. Tudományegyetem (1880) 107., Eckhart Ferenc, im. (1936) 146-148. 31 Ld. Kovacsics József: A statisztikai felsőoktatás 200 éve. In: A magyar statisztikai felsőoktatás kétszáz éve Bp. 1979. 108-109., Horváth Pál: A történeti statisztika szerepe a hazai jogi historizmus tudományos alapjainak megvetésében, id. uo. (1979). 108-117. Vö. Lentze, H.: Universitätsreform Graf Leo Thun Hohenstein. Graz-Wien, 1962. 54-55. 32 Az előbbiekben is megismert ars combinatoria.
