Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horváth Pál: Meghatározó tudós elmék és eredmények a hazai jogi tudományosság fejlődésében 567
A HAZAI JOGI TUDOMÁNYOSSÁG FEJLŐDÉSE 573 gyelhető meg már a 18. század utolsó harmadában. Ezek a törekvések pedig gyakran a felvilágosodással, illetve a felvilágosodás jogi historizmusának a sajátos (módszertani) alapállásával kerültek kapcsolatba, nem hagyva maguk után még jogtanító kézikönyveket, de a haladás tudatosításával és a jogfejlődés egyetemes összefüggéseinek a keresésével a modern jogi gondolkodás historizmusának a kibontakozását szolgálták. Való igaz tehát, hogy a magyar jogi gondolkodás újkorát is a felvilágosodás nyitotta meg.3 3 Az új eszmeáramlat a modern polgári társadalom kialakulásának az előtörténetével összefüggésben nyert létjogosultságot, a benne rejlő lehetőségek azonban hazánk szellemi életében csak töredékesen bontakozhattak ki, miután a polgári átalakulás társadalmi feltételei még váratta magukra. így nálunk — a polgári elem hiányában — a haladás eszme hordozója lehetett a társadalmi helyzetében lehanyatló köznemesség és még inkább a „gyúlékony eszmékkel" ismerkedő nemzeti értelmiség is. Íme innen fakadt tehát a historikus érvekkel alátámasztott szerződéses (közjogi) gondolat, amely a birtokos elem tudatában persze jobbára csak a nemzeti függetlenséget garantáló új szerződés szükségességére korlátozódott3 4 . Ennél számottevőbb lehetőségek kibontakozásának vagyunk tanúi azonban, amidőn a Habsburg abszolutizmus uralkodói (Mária Terézia, II. József) maguk tettek lépéseket a magyar jogi közgondolkodás korszerűsítése érdekében. így jelent meg a korabeli magyar Egyetemen is az abszolutizmus államelméleti tudományosságát reprezentáló ,jus publikum universale" mellett az európai államok statisztikája, a konkrét állami érdekekhez tapadó lépések (reformok) pedig objektive elősegítették a jogi gondolkodás felszabadítását az egyház gyámkodása alól. így van az, hogy bár a magyar rendi reakció, és az udvarnak a francia forradalomtól történt megrettenése útját állta egy kiteljesedő tudományos előrehaladásnak, jogi gondolkodásunk historizmusában mégis kitörölhetetlen nyomokat hagyott az új eszmeáramlat. A jakobinus örökség kapcsán nemcsak Hajnóczy József módszeres közjogtörténeti kutatásaira, illetve Barits Béla és a leíró történeti államstatisztika számos képviselőjének az erőfeszítéseire hivatkozhatunk, hanem a születő új tudományosság egészének tudatformáló szerepére. Az Egyetem falain belül ezt jelzik a felélénkült diákmozgalmak (diáktársaságok) a 80-as évektől.3 5 így a jogi gondolkodás egyszeriben felfedezte a históriát tudományos értelemben és szinte a Voltaire által kimunkált történetfilozófiával vetette rá magát azoknak a tudományos igazságoknak a keresésére, amelyek a történelemből nyilvánvalóan adódtak. A francia-olasz felvilágosodás nagyjai tették tudatossá pl., hogy ezek a történelmi tapasztalatokon nyugvó igazságok a népek szokásainak és törvényeinek a feltárásán keresztül érhetők el.36 Még a születő állami nevelési politika is ösztönösen vonzódott a jogfejlődés tudományos alapjainak a megteremtéséhez, amidőn pl. Mária Terézia az 33 Miként erre már Eckhart Sándor alapvető kutatásai is felhívták a figyelmet. Ld. A francia forradalom eszméi Magyarországon. Bp. (1924) 8-9. 34 Ld. Szabó Imre: A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországon. Bp. 1955. 68-72. 35 Ld. Bodolay Géza: Irodalmi diáktársaságok 1785-1848. Bp. 1963. 119-120, 126. Stb. 36 Az ősforrásokra visszautalva ld. a szerzőtől Tudománytörténeti és módszertani kérdések (1974) 66-67. Vö. Derzsauin, K.N.: Voltaire Moszkva, 1946. 237-274.
