Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horváth Pál: Meghatározó tudós elmék és eredmények a hazai jogi tudományosság fejlődésében 567
A HAZAI JOGI TUDOMÁNYOSSÁG FEJLŐDÉSE 571 (nemesi) jog (a Decretum Generale) puszta prelegálásától messze előbbre juthatott tehát a tudomány az Egyetem falai között és ezt a Karon csak egészen rövid ideig tanító Otrokocsi Ferenc is bizonyíthatja, aki az alapítólevél szellemének megfelelően, a jus patrium rendszerbe foglalt ismeretanyagát valóban összehasonlította22 a császári (római) jog, és a kánonjog szabályaival, ezáltal akarva bizonyítani2 3 a jus patrium római és kánonjogi megalapozottságát. Van tehát némi támpontunk arra, hogy az alapítók nemes elhatározása nyomán az 1672-től közel egy évszázadon át szinte folyamatosan prelegált jus patrium anyagában a hazai (történelmi) jog módszeres vizsgálatának egyik életképes előképét vélelmezzük. Szó sincs természetesen arról, hogy a történelmi jog módszeres vizsgálatában már a modern jogtörténettudomány eredőit lehetne feltételezni.24 A jus patrium képviselőinek sajátos szerepét jelzi továbbá az a tény, hogy a Magyar Universitas első saeculuma szélesebb értelemben is kapcsolatba került ezzel a jogi tudományossággal. A Jogi Karon működő kanonisták pl. közel azonos módon kapcsolatba kerültek a történeti (nemesi) jogból fakadó historizmussal, sőt, egynémelyikük igen jelentős szolgálatot is tett a jus patrium alapvető forrásainak az összegyűjtésében, és az így feltárt ismeretanyag rendszerezésében. Az Egyetemi Nyomda élén álló Szentiványi Márton pl. már a 17. század végén bekapcsolódott a régi magyar jogemlékek közreadásába, sőt, ő volt az, aki elsőként nevezte az általa ismét teljesnek hitt gyűjteményt Corpus Juris (Hungarici) seu decretum generale-nak.25 Az egyházjog történetét alapozó Markovics Mátyás és a „magyar jog művelésében rést törőleg" fellépő Szegedy János kánonjogi professzor munkásságában2 6 pedig a korabeli magyar jog megismerésének a kútfőit kell látnunk. Különösen Szegedy János életműve mutatott fel a kor színvonalát meghaladó történeti-jogi ismereteket, aki a magyar jogi gondolkodás szembetűnő hiányosságait kívánta pótolni.2 7 Egy sajátos ötvözetű rendi (nemesi) közgondolkodásjogi historizmusának az alapozása során pedig Szegedy már eljutott a hazai 22 Komparálta. Ezért is mondjuk újabban, hogy az összehasonlító jogi historizmus gyökerei nálunk a felidézett történelmi körülményekhez vezetnek vissza, ld. a szerzőtől: Tudománytörténeti és módszertani kérdések (1974). 358. 23 Vagy talán éppen annak szükségessége iránt a figyelmet felkelteni. 24 Ld. a szerzőtől: Tudománytörténeti és módszertani kérdések (1974) 26-27. 25 A kar alapítóleveléből felidézett „ars combinatoria" {az összehasonlítás) szerepét pedig a Curiosiora et selectiora variarum scientiarium miscellanea" с. (1689-1702) értekezésében fejtette ki. 26 így a Tripertitum Juris Hungarici Tyrocinium (1734), a Rubricae sive synopses titulorum (1734), Werbőczius illustratus, sive decretum Tripertitum (1740), Décréta et vitae primorum Hungáriáé Regum (1744), stb. ld. Horváth Pál: Tudománytörténeti és módszertani kérdések (1974) 28-29. Vö. Pauler Tivadar-. Adalékok a hazai jogtudomány történetéhez (1878) 59-72-75., Degré Alajos-. Szegedy jános, az Egyetem első jogtörténésze (1699-1760.). In: Jogi professzorok Emlékezete. Bp. 1935. 20-21. Bp., Kosáry Domokos-. Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. 1980. 158. 27 Sőt, Szegedy János munkássága kapcsolódott a régi magyar jogi emlékek összegyűjtéséhez is vagyis az 1548. XXI. tc. alapján születő Quadripartitum-mal kiegészített 1740-es és az 1751-es nagyszombati Corpus Juris kiadásához, bár ő magát ezen munkálatok során soha meg nem nevezte. Vö. Degré Alajos. Szegedy János, ih. (1935) 12-20., Eckhart Ferenc-. Magyar alkotmány- és jogtörténet. Bp. 1946. 321.
