Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A városi elit Nyíregyházán a 20. század első felében 25
46 TAKÁCS TIBOR 1900-ban egy közgyűlésen átlagosan 9 tárgyat tárgyaltak, 1924-ben már 96-t! Noha ez a szám tovább nem nőtt, az egy tanácskozásra eső határozatok átlagos száma a későbbiekben sem csökkent 67 alá. A század elején nem volt közgyűlés, amelyen 25-nél, de még 1906-ban sem, amelyiken 35-nél több határozatot fogadtak volna el, 1918-tól kezdődően viszont már volt olyan ülés is, ahol száznál több döntés született. A mintaéveket tekintve a legtermékenyebb közgyűlésnek az 1930. január 31-i bizonyult, ezen a jelenlévők 231 határozatot fogadtak el. Természetesen a fenti számokban benne foglaltatnak az üdvözlések, köszöntők, a városi határozatot jóváhagyó felső döntések tudomásulvételei vagy illetőségi ügyek (ezek száma az 1920-1930-as években jelentősen megnőtt), illetve 1912-ig az is növelte az abszolút számot, hogy a városi vagyont érintő kérdésekben, az 1886:XXII. tc. 110. § szerint megkövetelt többség meglétének hiányában, általában csak harmadszorra sikerült érdemben dönteni. A közgyűlésenkénti döntések számának emelkedése azonban az érdemi tárgyalást nem igénylő kérdések nélkül is számottevő. A határozatok számának növekedése azt jelzi, hogy a közgyűlések munkájajelentős átalakuláson ment át. A század elején még több közgyűlésen is csak két-három, de olykor mindössze egyetlen téma került napirendre, amelyet alaposan körül lehetett járni, mélyrehatóbban meg lehetett vizsgálni még akkor is, ha nem tartott hosszú ideig az ülés. Ez talán még az egy-két tucat tételből álló tárgysorozatra is igaz, ám a száz, de akár csak ötven pontból álló tárgysorozat letárgyalása és a határozatok megszavazása már nagy munkafegyelmet igényelt a képviselőktől. Főleg a két háború között a hosszú napirend következtében az érdemi tanácskozáshoz egész egyszerűen nem állt rendelkezésre elég idő. Nem véletlen, hogy míg a századfordulón még a meddő és kilátástalan viták miatt kárhoztatták a képviselőtestületet, és inkább az volt a feltűnő, ha a közgyűlés simán, nagyobb incidensek nélkül zajlott le,7 0 addig az 1910-es években, majd még inkább a két világháború között az érdemi vitát kérték számon a közgyűléseken.7 1 (A beszámolók tartalma, hangneme természetesen függött az újság és az újságíró beállítottságától, a vezetéshez való viszonyától is: a városvezetéshez közel álló Nyírvidék például még 1918-ban is hosszú és meddő vitáról írt.7 2 ) Amellett, hogy a közgyűlések számának csökkenése és a tárgysorozat növekedése folytán egyre kevesebb lehetőség adódott a város ügyeinek alaposabb megtárgyalására, a városatyáknak a közgyűléseken mutatott aktivitása más tekintetben is csökkent. A század elején még gyakran elhangzottak képviselői előterjesztések, javaslatok, interpellációk és kérdések, az 1910-es évektől kezdődően azonban jelentősen megritkultak, és számuk csak egyes időszakokban — az őszirózsás forradalom alatt, vagy az 1929-es helyi választások kapcsán — szaporodott meg átmenetileg. Úgy tűnik, a képviselőtestület fokozatosan elvesztette önálló véleményező és kezdeményező szerepét, a század elején még gyakori viták megritkultak, hiszen már önmagában az, hogy időben előre ha-70 Pl. Nyírvidék, 1898. ápr. 17. 2-3.; Szabolcsi Hírlap, 1898. aug. 20. 2.; Nyírvidék, 1898. nov. 27. 3. és 1899. nov. 12. 5.; Szabolcs, 1900. ápr. 11. 2. 71 Szabolcs, 1911. febr. 18. 3.; Szabolcsi Hírlap, 1913. ápr. 26. 4-5.; Tiszavidék, 1929. okt. 20. 3.; Keletmagyarország, 1932. dec. 3-9. 4-5.; Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1939. máj. 18. 4. 72 Nyírvidék, 1918. máj. 26. 2.
