Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A városi elit Nyíregyházán a 20. század első felében 25
A VÁROSI ELIT NYÍREGYHÁZÁN A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN 47 ladva egy-egy közgyűlésen egyre több napirendi pontot tárgyaltak, egyre inkább puszta szavazógéppé alakította a testületet. Ez a folyamat a közgyűlési szavazások kimenetelében is egyre inkább megmutatkozott. Igaz, nem lehet elvonatkoztatni a döntések konkrét tartalmától, a tanács vagy a polgármester javaslatainak, valamint a szakosztályi véleménynek a városatyák általi leszavazását, módosítását vagy akár ellenszavazat leadását jelen esetben mégis a képviselőtestület önállóságának egyik mutatójaként értelmezem. A közgyűlés ugyanis 1900-ban még 17, 1906-ban 7 esetben szavazta le az előterjesztést, az 1910-es évektől kezdve azonban legfeljebb évi 4 esetben nem fogadta el azt, az 1940-es években pedig nem volt olyan javaslat, amelyre a testület ne bólintott volna rá. A század elején az is többször előfordult, hogy a közgyűlés módosította a javaslatot, az első világháborútól kezdve azonban erre alig akadt példa. Drasztikusan csökkent azoknak a határozatoknak a száma is, amelyeket t nem egyhangúlag, hanem a képviselők egy részének ellenkezése mellett fogadott el a testület. Csak a névszerinti szavazásokat tekintve, az 1910-es évek ele-1 jéig az egyhangú igen szavazatokkal elfogadott határozatok száma kevesebb volt, mint azoké, ahol ellenszavazatot is leadtak, ráadásul eddig az időpontig akadt olyan eset is, amikor a nem szavazatok kerültek többségbe. 1912 után viszont az egyhangúlag elfogadott döntések kerültek túlsúlyba, miközben az ellenszavazatok aránya folyamatosan csökkent, és az 1930-as évek közepétől a legnagyobb ritkaságnak számított az olyan névszerinti szavazás, amely alkalmával egy képviselőtestületi tag az előterjesztésre nemmel voksolt. Mindamellett a képviselőtestület a tanácsi javaslatok túlnyomó részét ak» kor is elfogadta, amikor a leszavazott előterjesztések és a leadott ellenszavazatok száma a későbbi időszakhoz képest relatíve nagyobb volt. Vagyis a városvezetés, a tanács majd a polgármester mindvégig élvezte a testület nagyobb részének a támogatását. Az ellenzéki — vagy legalábbis a vezetéssel szemben kritikus — tudósító már 1905-ben is úgy látta, hogy „a képviselet nagy része alacsony intelligenciájú »dobzse Lászlókból« áll, de épp ezeket szokta a tanács dédelgetni".7 3 Nemhiába mondhatta Király Sándor városatya már 1906-ban: „Olyan ügyet szeretnék én látni, amit mi el nem fogadnánk."7 4 A fentihez kísértetiesen hasonló kijelentést tett az 1929. február 7-i közgyűlésen egy másik „mameluk", Pisszer János: „ő maga is szeretne látni egy olyan tanácsi javaslatot, amit a képviselőtestület nem szavaz meg". Pisszer szabályosan bocsánatot kért, hogy egy konkrét kérdésben mégis szembehelyezkedett a tanáccsal, amely — a tudósító megjegyzése szerint — „ahogy máskor, most is győztesen került ki a közgyűlésről". Ugyanezen az ülésen Murányi László képviselő a tanácsi előterjesztéssel szemben ellenindítványt tett azzal a megjegyzéssel, hogy lehet, javaslatát nem fogadja el a testület, mire Kovách Elek, a városvezetés következetes és feltétlen híve rávágta: „Valószínű."75 A relatíve aktívabb választott kép-73 Nyírvidék, 1905. okt. 22. 3.; Szabolcs, 1905. okt. 28. 5. A két közgyűlési beszámoló idézett szövegrésze szó szerint megegyezik. 74 Szabolcs, 1906. nov. 17. 4. 75 Tiszavidék, 1929. febr. 8. 3.
