Századok – 2006
TÖRTÉNETI IRODALOM - A Madas József emlékkonferencia (2002. április 16-17.) válogatott előadásai (Ism.: Fedeles Tamás) 525
525 TÖRTÉNETI IRODALOM Egy Zárszó az összegzés mellett a könyv további fejlesztését, vagyis újabb témák és források kidolgozását tartja fontosnak. A felhasznált irodalom felsorolása után rövid román és angol rezümét is közöl a könyv. Ez a nagyon rövid tartalmi ismertetés persze nem térhetett ki a könyv gazdag anyagának részletes bemutatására. Néhány megjegyzés azonban még szükségesnek tűnik. Mint már a forrásanyag megválasztásánál is kiderült, a klasszikus német filozófia fogalmai szerint a források a Sollent mutatják be, nem a Seint. Hozzá kell persze tenni, hogy a kritikai megjegyzések bősége azért a tényleges helyzetre is ad kitekintést. Világos, hogy a polgárosodás ezen a tájon a nemzet kialakulását is jelenti, és Ábrahám Barna fejezetei mintegy ennek a menetét részletezik, persze a kisebbségi helyzet miatt sajátos problémákkal. A szerző nem siratja meg az elnyomott románok helyzetét, mert sok szempontból éppen az derül ki forrásaiból, hogy ez az elnyomás nem volt olyan szörnyű, különösen, ha a 20. századra gondolunk. Ezért józan, túlzásoktól mentes képet kapunk, adalékokat a politológiai irodalomban is sokat emlegetett nemzetépítés problémáiról. Ábrahám Barna könyve a sajátos körülményekkel mindig is számoló kidolgozásban igen jó képet ad arról, hogyan is ment végbe a valóságban ez a bizonyos „nemzetépítés", ez a könyv nagy erénye. Az 1970-es évek óta a nemzeti problematika a szakirodalomban egyre fontosabb pozíciót foglal el. Akik ebben a kérdéskörben elméleti vizsgálódásokat végeznek, jól tennék, ha megismerkednének ennek a munkának az eredményeivel, hogy az elméletektől nem gátolva foglalkozhassanak a kérdéssel. De hát, sajnos, ez a sok komoly szakember nem lesz hajlandó ennek a kedvéért megtanulni magyarul. Niederhauser Emil A MADAS JÓSZEF EMLÉKKONFERENCIA (2002. április 16-17.) VÁLOGATOTT ELŐADÁSAI Tanulmányok Pécs Történetéből 15. Szerk. Font Márta és Vargha Dezső Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2003. 183 o. Pécsett már hagyományosnak tekinthető, hogy a városban egykor működő kiváló (helyitörténészekre egy-egy konferencián emlékeznek meg nyomukba lépett utódaik, ezzel egyrészt emléket állítva munkásságuknak, másrészt erősítve egyfajta lokális közösségi tudatot. Az ilyen szimpóziumokon elhangzott előadások az utóbbi években a Pécs Története Alapítvány által jegyzett sorozatban látnak napvilágot. így korábban a Petrovich Ede emlékkonferencia anyaga (Tanulmányok Pécs történetéből 8. Pécs, 2001.) míg szintén 2003-ban a Koller József emlékülés válogatott előadásai (Tanulmányok Pécs történetéből 13. Pécs, 2003.) jelentek meg. Mindhárom kötetet Font Márta és Vargha Dezső szerkesztette, személyük — ismervén aktivitásukat — garancia, hogy további hasonló jellegű konferenciákra és kötetetekre számíthatunk. Madas József (1905-1988) Aradon született, majd családjával 1920-ban települt át Szegedre. 1925-től Sopronban folytatott egyetemi tanulmányokat, ahol 1936-ban szerzett bányamérnöki oklevelet. Több munkahely után 1947 végén került Pécsre, ahol Mecseki Szénbányák Vállalat üzemgazdasági osztályvezetőjeként ment nyugdíjba 1966-ban. Nyugállományba vonulását követően mélyedt el a város múltjában és „eljegyezte" magát a helytörténeti kutatással. Napjait ettől kezdve a levéltárban töltötte és szívós, precíz munkával gyűjtötte össze az apró, másoknak talán jelentéktelennek tűnő adatokat. Két monumentális munkája több mint 2000 oldal terjedelmű és mára mindenki által egyszerűen „Madas"-ként ismert. Az első, amely 1978-ban jelent meg, Pécs belváros telkeiről és házairól tartalmaz adatokat; a második, a pécsi Budai Külvárosról készült adattára, 1985-ben jelent meg nyomtatásban. Emellett több kisebb tanulmányt publikált a város történetéről. Moró Mária Anna Madas helytörténeti munkásságára emlékezett írásában (17-22.), amely végén a nyomtatásban publikálásra került munkáinak jegyzékét találjuk (23.). Móró, aki levéltárosként személyesen ismerte az idős kutatót, a következőképp emlékezett rá. „Pécs elmúlt három évszázadának élő lexikonjaként intézményesült. A város történetének bármely kérdését kutatók számára mindig elérhető, készséges és biztos információforrás volt azokban az évtizedekben, amikor délelőttönként a levéltár kutatótermében dolgozott." Pesti János „Madas József helytörténeti munkásságáról a névtudomány szemszögéből" című dolgozatában (25-34.) értékelte a névtudomány számára fontos eredményeit. Az időközben elhunyt Bezerédy Győző is Madas helytörténeti tevékenységét, munkáit méltatta (35-40.), míg
