Századok – 2006
TÖRTÉNETI IRODALOM - Ábrahám Barna: Az erdélyi románság polgárosodása a 19. század második felében (Ism: Niederhauser Emil) 523
523 TÖRTÉNETI IRODALOM alkalmazzák Wittmann éppen Anderle Ádámnak köszönhetően magyarul is olvashatóvá vált utolsó írása tanulságát — „Francisco de Vitoria és a spanyol gazdasági jog az Indiákon" (Világtörténet 1985/3. 29-37.) — hasonlóan hozzá jobban érzékelik „a kereskedelem jelentőségét, ami a születő világpiac tükröződése Vitoria gondolatmenetében". Azaz, néha olyan érzésünk támad, hogy a gazdaság valósága csupán fölösleges illusztráció a nagy ívű gondolati és spekulatív valóságok magas kijelentéseinek katedráiról. Ebből a szempontból is különösen fontos volna a szerzőpáros — a bőséges feldolgozás ellenére paradox módon mégis hiányzó — harmadik kötete. Jórészt hiányzik ugyanis Las Casas idevágó téziseinek hasonló megismertetése — mint az a másik bemutatott és fordított személy Ginés de Sepúlveda esetében példásan megtörtént, akinek De Thesauris in Peru című műve pontosan annyira ismeretlen a magyar nagyközönség előtt, mint az utóbbi kiválóan átültetett Második Democrates-e. (E mellett — és legyünk igenis telhetetlenek, ha már a szerzőpár ilyen magasra tette a mércét — a Primus Démocrates ugyan hasonlóan keveseknek, de nem kisebb örömöt szerezne, már csak a Machiavelli recepcióban való kitüntetett szerepe miatt is). Ha ehhez Luis de Molina — igaz, más ibér közegben, az évorai egyetemen, Portugáliában kifejtett —, hatását is hozzávesszük, azt látjuk, a 16. század „mondialitas"-vitájának fontosabb képviselői kívül rekednek a szerzőpáros figyelmének körén. Miért volna fontos, ha a dél- és közép-amerikai spanyol hódítás morális megítélésének egyszerre kronológiai szempontból tágabb, de tematikailag szűkítő megközelítésével éljünk, s ezzel átlépjünk a spanyol-indián dichotómián? így ugyanis vizsgálni tudjuk (kétségtelenül ez az igazi globalitás, lásd Vitoria tételét, a bonum totius orbis szemléletét) mit jelentett az — amiben éppen Wittman Tibor alkotott nemzetközi szinten is maradandót —, új, ún. „atlanti triangulum(ok)"gazdasági globalizálásának hozadékaként nem csak a servi a natura régi tételének újraértelmezése, hanem az először one word teljességében az indián mellett a néger, az encomienda rendszere mellett a kontinensközi rabszolga-kereskedelem, illetve gyarmati kizsákmányolás. Mindez azért is lényeges lenne, hogy a szerzőpár legeredetibb, és leginkább vitatható, jórész politikai és nem történeti szempontból a 16. századot napjainkat összevető utolsó, kitekintő fejezetének is kellő alapot biztosítson. A recenzens, aki hálás a szerzőknek egy inspiratív könyv élménye mellett oktatóként is azért, hogy végre a hallgatóknak a kezébe adhatja az értékes forrásokat, végezetül a könyv vitájára hívja fel a figyelmet, ami tavaly az ELTE Latin-Amerika történész diákköri műhelyében zajlott le, és ami kivonatosan olvasható a www.egek.hu honlapon is. Végezetül engedtessék meg egy a nyitó gondolatokhoz hasonló, szubjektív mozzanat: figyelem, igazi mű és valódi érték született! Rákóczi István Ábrahám. Barna AZ ERDÉLYI ROMÁNSÁG POLGÁROSODÁSA A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN (Múltunk könyvek) Csíkszereda, Pro-Print, 2004. 483 о. A Pázmány Péter egyetemen oktató szerző eredetileg a történelem mellett orosz szakot is végzett, hamarosan megtanult szlovákul, most is ezen a tanszéken tanít a Pázmányon, de mellette románul is megtanult, és nemcsak a nyelvben tájékozódik kitűnően, hanem a román történeti fejlődés kérdéseiben is, ahogy azt ez a könyve is mutatja. Valóban felkészült tehát Kelet-Európa oktatására. О ugyan inkább Kelet-Közép-Európát emleget, ami persze Kelet-Európának csupán egy része, és ha Romániát is ide számítja, akkor már megközelíti az egész kelet-európai problematikát. Mint Bevezetésében jelzi, három korabeli erdélyi román sajtóterméket választott ki forrásként, az 1865-1906 közt Josif Vulcan szerkesztésében megjelent Família hetilapot, Revista Orá§tiei (1895-1899), Szászváros helyi viszonyait tárgyaló hetilapot, és az 1899-ben indult Revista Economicá című havi folyóiratot, ez a román bankszövetség folyóirata volt. Az első mintha a korabeli Gartenlaube nevű német sajtótermékre emlékeztetne, persze magyar pendant-jai is voltak, a másik a város és környék dolgait tartotta számon, a harmadik pedig már érdemben szakmai folyóiratnak
