Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A városi elit Nyíregyházán a 20. század első felében 25
A VÁROSI ELIT NYÍREGYHÁZÁN A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN 45 1932. májusi rendes közgyűlés például három óra helyett csak fél négykor vette kezdetét, mert az eredeti kezdőidőpontban még üres volt a nagyterem, csupán a folyosókon lézengett pár képviselő; végül mintegy hatvan képviselő gyűlt össze, a végére azonban mindössze 15-en maradtak.6 3 A jelenlévők sem voltak mindig fegyelmezettek. Egy 1932-es közgyűlésen például a következő évi költségvetést ismertető tanácsnok monoton, alig érthető előadása alatt egyesek újságot olvastak, mások a fülüket piszkálták. „Senkit sem érdekel. Van, aki el is tudna aludni, ha egyesek hangos beszélgetése nem zavarná" — ironizált egy újságíró. „A képviselőtestületi tagok, mint a kaszinó társalgójában, beszélgetnek, egymásnak integetnek. A kép inkább kedélyes, mint érdekes" — tette hozzá.6 4 A képviselők nagy részének érdektelensége tehát nem csak abban mutatkozott, hogy el sem mentek a közgyűlésekre, hanem abban is, hogy a megjelentek nagy része ezzel le is tudta a kötelességét. „Élénken emlékszünk azokra a közgyűlésekre, amelyeken kongott a közgyűlési tec rem az ürességtől és a képviselőtestületi tagoknak csak igen kis hányada vett részt, sokszor igen fontos tárgysorozati pontoknál is. Aránylag még kevesebb azoknak a képviselőtestületi tagoknak a száma, akik aktívan, valósággal részt is vesznek a képviselőtestületi munkában" — olvasható az 1939-es helyi választások beharangozójában.65 Egyáltalán nem ment ritkaságszámba, hogy a hosszan elnyúló, „érdektelen" ügyeket tárgyaló ülések végét sokan nem várták meg. Előfordult, hogy a mintegy 50 résztvevővel kezdődött közgyűlés végén megtartott ügyrendi szavazásra mindössze 28 szavazó maradt a teremben.6 6 1932-ben a jövedékek bérbeadásával kapcsolatos egyórás tanácsi előterjesztés alatt a legtöbb képviselő elhagyta a termet, és csak a vitára tért vissza.6 7 Előfordult, hogy a közgyűlési vita közben a városban tüzet jeleztek, mire a tagok felugráltak a székeikről, az ablakokhoz siettek, többen el is rohantak, ezért a tanácskozást fél órára fel kellett függeszteni.6 8 A tisztújításokon is rendszeres volt, hogy a betöltendő tisztségek súlyának csökkenésével a képviselők érdeklődése is csökkent. Az 1918. december 18-i tisztújító közgyűlésen például a tiszti főügyész megválasztásánál 164, a főszámvevőénél 145, a katonai nyilvántartóénál 120, míg az adótiszti posztok betöltésénél már csak 99 szavazatot adtak le.6 9 A városatyák teljesítményéről — más szempontból — a közgyűlési határozatok száma alapján is sok fontos következtetés levonható. A képviselőtestület a század elején mintegy négyszáz határozatot hozott évente, ez a szám 1924-ig megháromszorozódott, majd ezt követően ismét csökkent, és az utolsó teljes évben, 1943-ban meghozott döntések száma már nem érte el a hatszázat. Mivel a testületi ülések száma — mint láttuk — folyamatosan csökkent, az egy közgyűlésre eső határozatok átlagos száma még inkább emelkedő tendenciát mutat: 63 Keletmagyarország, 1932. máj. 7-13. 5-6. 64 Keletmagyarország, 1932. dec. 3-9. 4. 65 Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1939. jan. 20. 2. 66 Szabolcsi Hírlap, 1913. júl. 26. 4. L. még pl. Tiszavidék, 1928. dec. 1. 1-2. 67 Keletmagyarország, 1932. máj. 7-13. 5. 68 Szabolcsi Hírlap, 1898. jún. 27. 2. 69 SZSZBL V B. 181. 44. köt. Kgy. 701, 702, 705, 707.
