Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Vengri i ih szoszegyi v Centralnoj Jevrope v szrednyije veka i Novoje Vremja (Ism.: Sashalmi Endre) 515

518 TÖRTÉNETI IRODALOM A szerző azt is vizsgálja, hogy ezek a nézetek miként vezettek a nemzetiségi törvény megfogalmazásához. A. G. Ajrapetov „A történelmi memoárok nyelvezete és az emlékíró személyisége (a 20. század eleji magyar emlékirodalom alapján)" című rövid írásában a magyarországi munkásmozgalom képviselőinek, többek közt Popper Sándornak, Mező Gyulának a visszaemlékezéseit vizsgálta a címben megadott szempontok alapján. Annak ellenére, hogy a kor munkásmozgalmi nyelvezetének paneljei dominálnak a visszaemlékezésekben, a szerző szerint nem lehet azt mondani, hogy azok „egy kaptafára" készültek volna. A. N. Dmitrijev „'Romantikus antikapitalizmus': Lukács György pozíciója az első világháború és az 1918-as forradalom idején" című eszmetörténeti tanulmányában úgy vélekedik, hogy Lukácsnak és társainak romantikus antikapitalizmusát a markáns háborúellenesség mellett egy olyan törekvés jellemezte, amelynek fő célja az volt, hogy a „a világtól való elvonulás" révén egy szűk intellektualista társaságban a vallási megváltáshoz hasonló állapotot leljék meg. A szerző aprólékosan elemzi azokat a kapcsolatokat, amelyek Lukács életútjának változásai és írásai közt mutathatók ki. M. J. Csukanov, Apponyi Albert gróf az 1920-as magyar békeszerződés feltételeiről című tanulmányának első részében felvázolja a monarchia szétesésének hátterét, majd röviden szól Apponyinak a békeszerződést megelőző életútjáról. A tanulmány második része Apponyinak a békekonferencián elmondott beszédére koncentrál. Elismerve szónoki tehetségét, két fő kritikai észrevételt tesz a gróf tárgyalási taktikájával kapcsolatban. Az első az, hogy hiányzott valamiféle pozitív program azon magyarok vonatkozásában, akik már több, mint egy éve az elcsatolt területeken éltek, a második pedig az, hogy „nyilvánvalóan nem volt realisztikus a kialakult szituációban" maximálisan ragaszkodni az ország területi egységéhez. Ehhez még hozzáteszi kritikaként azt is, hogy bár Apponyi a magyar álláspont kifejtésekor foglalkozott a népszavazás kérdésével, nem állt elő konkrét javaslatokkal annak részleteit illetően. Végül megemlíti, hogy Apponyi nem követte az osztrák, bolgár delegáció példáját, akik igyekeztek hízelgő megjegyzéseket tenni a győztesek felé — Apponyi ellenben meglehetősen hűvös maradt e tekintetben. Illés László „Lukács György nézetei a demokratizálásról — visszatekintve a mából" című tanulmányának apropója az, hogy a szerző szerint releváns megvizsgálni egy emberöltő elteltével Lukács 1968-ban írt fejtegetéseit, melyeket A demokrácia jelene és jövője címen vetett papírra. A demokratizálódás kérdése ebben a műben olyan problémákkal kapcsolódik össze, mint a desztalinizáció, a szocializmus eltorzulása stb. A szerző Lukács életútjának egy-egy írásán keresztül kíséri végig azt, hogy Lukács miként jutott el a hatvanas években kifejtett azon következtéseihez, amelyek alapján olyan romantikus álmodozónak tartja őt, aki nem tudott kilépni a magántulajdon-köztulajdon dichotómiából mint meghatározó történelmi tényezőből. J. Simov „Oroszország mint szükségszerűség. Az Osztrák-Magyar Monarchia sorsára jut-e az Oroszországi Föderáció?" című tanulmányában a szerző az Oroszországi Föderációt olyan államnak tartja, amely mind az államiság, mind a társadalmi viszonyok terén tnagán viseli a birodalom számos jegyét. Bár eltérően az Osztrák-Magyar Monarchiától alapvetően egynemzetiségű ország, ahol a lakosság 80 százaléka orosz, nem szabad megfeledkezni pl. a Kaukázusban, valamint a Volga-vidéken élő nemzetiségek növekvő számáról. Ugyanakkor a bevándorlás (pl. Kínából, Afganisztánból stb.) további problémát jelent: az utóbbi 20 évben 4.5 millióval több ember érkezett Oroszországba, mint amennyiben kivándoroltak! Felhívja a figyelmet arra, hogy Oroszországnak nincs történelmi tapasztalata a nemzetiségek egyenjogúságon alapuló egymás mellett élésében, valamint arra is, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia békés felbomlásáiiak útja Oroszországban nem járható - a másik alternatíva, viszont a jugoszláv variáns. Végső következtetése az, hogy amíg a világpolitika érdekelt Oroszország jelenlegi helyzetének fenntartásában, addig lehetséges kezelni a problémákat egy ésszerű belpolitikával, de a helyzet már most átgondolt intézkedéseket követel. J. P. Guszev „Folklórizmus a mai magyar költészetben" című terjedelmes tanulmánya előtt csak tisztelegni tud a történész recenzens. Guszev szerint Nagy László érett költészetének nem meghatározó eleme a folklórizmus. Ugyanakkor „a népiesség azon fajtája, amelyet Nagy László költészetében figyelhetünk meg, azaz, amely »genetikailag« kapcsolatos a folklórizmussal, eléggé tipikus a magyar költészet utóbbi évtizedeinek képviselőinél", mint pl. Csanádi Imre, Csóri Sándor, Fodor András esetében. A kötetben Recenziók fejezetcím alatt kapott helyet T. M. Iszlamov egy, valamint A. Sz. Sztikalin két írása. Iszlamovnak, az Orosz-Magyar Történész Vegyesbizottság nemrégiben el-