Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Vengri i ih szoszegyi v Centralnoj Jevrope v szrednyije veka i Novoje Vremja (Ism.: Sashalmi Endre) 515

515 TÖRTÉNETI IRODALOM VENGRI I IH SZOSZEGYI V CENTRALNOJ JEVROPE V SZERDNYIJE VE KA I NOVOJE VREMJA Pamjatyi Vlagyimira Pavlovicsa Susarina Ed. T. M. Iszlamov, A. Sz. Sztikalin, M. K. Juraszov Rosszijszkaja akagyemija nauk. Insztyitut szlavjanovegyenyija. CentralnojevTopejszkije isszledovanyija. Vipuszk 2. Moszkva, 2004. 342 o. A MAGYAROK ÉS KÖZÉP-EURÓPAI SZOMSZÉDAIK A KÖZÉPKORBAN ÉS AZ ÚJKORBAN Vlagyimir Pavlovics Susarin emlékére Az 1999-ben elhunyt Vlagyimir Pavlovics Susarin (1924-1999) a magyar történelem szakavatott kutatója, az oroszországi hungarológia meghatározó alakja volt. A moszkvai állami egyetemen eltöltött évei során kötelezte el magát a középkori magyar történelem iránt, amely aztán egész munkásságát végigkísérte. Az aspirantúrát követően hamarosan az Orosz Történelmi Intézetbe került, majd ennek szervezeti átalakítása után a Szláv és Balkanisztikai Intézet munkatársa lett. Kiválóan megtanulta nyelvünket, s a magyar történelem elkötelezett népszerűsítőjévé vált a Szovjetunióban mind tudós szerzőként, mind mentorként. Ugyanakkor odaadóan segítette a magyar ruszisták kutatásait, alapítója és egy ideig tudományos titkára volt a Szovjet-Magyar Történész Vegyesbizottságnak. Susarin életútját A. Sz. Sztikalin mutatja be az emlékkötetben. Az emlékkötet jellegből adódik, hogy nemcsak a tudományterületek, hanem azokon belül a műfajok vonatkozásában is meglehetősen nagy változatosságot mutatnak a tanulmányok. A legtöbb írás azonban, érthetően, a történelem tárgykörébe tartozik. B. J. Zselicki „Magyarok Európában: identitás és regionális hovatartozás (a magyar regionális identitás történeti és mai vonásainak összefonódása)" című tanulmányának célja, hogy a magyar példán mutassa be a közép-európaiság problémáját, valamint azt, hogy miért vetődött fel a regionális identitás kérdésének átértékelése az 1970-es évek végén és az 1980-as években. A szerző alapvetően a 19. századtól tárgyalja a kérdést, utalva a Mitteleuropa gondolat eredetére és történetére, megemlítve a magyar szerzők történeti, illetve történeti-publicisztikai műveit, melyek az elmúlt évtizedekben a „Kelet-Európa", „Közép-Európa" vita során születtek. Kristó Gyula „Oroszok az Árpád-kori Magyarországon" című tanulmányában azt vizsgálja, hogy az orosz, oroszi elő-, illetve utótagot tartalmazó helynevekből lehetséges-e levonni azt a kézenfekvőnek tűnő következtetést, hogy ezeken a településeken az adott etnikum élt. A szerző szerint a névadásban az etnikai szemponton túl más tényezők is közrejátszottak, s felhívja a figyelmet arra is, hogy egy már létező településnév esetében a névállandóság, természetesen, nem mindig tükrözte a lakosság etnikai állandóságát. Az előbbi aspektus vonatkozásában érdekesek az olyan esetek, amikor egy település több néven szerepel: így pl. az erdélyi Szerdahelyi a 13. században az ottani szászok Reussmarktnak (Oroszpiac) hívták, de előfordul a század végén románul is, Ruzmark néven. Mindhárom elnevezésben a piac léte volt a névadás alapja, ami a német és a román változatban közvetlenül kifejezésre jut, míg a magyar megnevezés magára a piac napjára vonatkozik. A nem magyar változatok esetében a névadás arra utal, hogy orosz kereskedők látogatták a szerdánként vásárt tartó települést. Kristó több forrást is idéz annak bizonyítására, hogy a 12. század végén és a 13. század elején a .Ruszból érkező kereskedők tevékenykedtek Magyarország különböző pontjain. Az orosz, oroszi névadás alapja, azonban lehetett akár a település tulajdonosának a neve is. Következtetése tehát az, hogy nem szabad az említett helynevekben szükségszerűen az uralkodók által létrehozott, a letelepített etnikumot magukban foglaló településeket látni. A kereskedelem és a spontán vándorlás fontosabb tényező volt az efféle helynevek megjelenésében. Ugyanakkor a szerző megjegyzi, hogy az ilyen nevek sok esetben nem Árpád-kori, hanem későbbi eredetűek. A tanulmány másik fő kérdése az Imre herceg által viselt dux Ruizorum titulus értelmezése. Ebből szintén nem szabad arra következtetni, hogy a Ruszhól érkezett nagyszámú népességgel számolhatunk: nem volt a címnek sem előtörténete, sem utóélete. Megjelenése azzal magyarázható, hogy az 1020-as évek végén időlegesen Imrét bízták meg a nyugati határ védelmével, amit a fíuszból származó katonai erő látott el. M. K. Juraszov „A Kijevi Rusz és a Magyar Királyság: politikai és felekezetközi kapcsolatok kezdetei" című tanulmányában azzal a problémával szembesül, hogy a kereszténység felvételének időszakáról az orosz évkönyvekben „szinte teljesen hiányoznak" a címben megjelölt kérdés-