Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Szende Katalin: Otthon a városban. Társadalom és anyagi kultúra a középkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen (Ism.: Skorka Renáta) 510

511 TÖRTÉNETI IRODALOM mint egy évtizede a középkori, elsősorban soproni polgárság mindennapjait kutatja. Erőfeszítéseinek eredményességét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a kötet 23 oldalnyi bibliográfiájának a szerző neve alatt szereplő 27 tétele. A végrendeletek — ügy tűnik — kimeríthetetlen forrásanyagot kínálnak számos kutatási terület számára. A testamentumok más-más szempontú elemzésére — mind Európában, mind Magyarországon —jog-, művészet-, egyház-, kultúr- és társadalomtörténészek, valamint néprajzkutató egyaránt nagy kedvvel vállalkoznak, de a pozsonyi és soproni végakaratok szolgáltak már korábban várostörténeti monográfiák alapjául is. A végrendelet-kutatók azonban többször hangsúlyozzák, hogy egy-egy végső akarat nyújtotta „életközeli kép" egyszeri pillanatfelvételt rögzít csupán, így ez a forrástípus csak nagy mennyiség történő tanulmányozás után alkalmas az általános következtetések levonására. Szende Katalint sem vezérlik talán más irányelvek a vizsgálódásban, mint az eddigi kutatókat, hiszen őt is a középkori városok anyagi kultúrája, társadalma, valamint a korszak polgárságára jellemző családszerkezet foglalkoztatja. Munkájának kivételessége azonban abban áll, hogy a magyarországi végrendelet-kutatás viszonylatában egyedülálló számú testamentumot vizsgál. A fent említett három városban ugyanis a kutatott 180 esztendőben (1350-1529) közel 1100 (Pozsonyban 883, Sopronban 119, Epeijesen 96) végakarat keletkezett. így nyílhatott lehetőség a minden eddiginél alaposabb és elmélyültebb elemzésre. A mű azonban nem csupán a forrásgazdagsága miatt emelkedik az európai rangú munkák sorába, hanem 170 idegen nyelvű irodalom (szerb, német, francia, angol, norvég, szlovák) felhasználása okán is. Ennek köszönhetően a késő középkori Sopron, Pozsony és Eperjes nem csupán egymással, de Európa különböző régióinak településeivel is összehasonlíthatóvá válik. Az olvasó tehát nemcsak a városban érezheti „otthon" magát, hanem a végrendelet-kutatás legújabb eredményeiben is. A könyv első fejezetében a középkori Sopron és Pozsony városfejlődésének folyamatába nyerhetünk betekintést, képet kaphatunk a két város gazdasági szerepéről, megismerhetjük a lakosságuk foglalkozás szerinti összetételét, valamint társadalmuk szerkezetét. Eperjes urbanizációjának, gazdaság- és társadalomtörténeti áttekintésének rövid leírását a harmadik fejezet elején találjuk meg. A végrendelet-kutatás eddigi európai és magyarországi fejlődéséről, egyes korszakainak jellemzéséről a mű második szerkezeti egységében olvashatunk, továbbá a szerző ebben a fejezetben összegzi a végrendelkezési jog és szokások külföldi és hazai alakulását a 12. századtól az újkor végéig. A munka harmadik és negyedik része tartalmazza a közel 1100 testamentum vizsgálata során keletkezett kutatási eredményeket. Míg az előbbiben a végrendeletek személyi, addig az utóbbiban azok tárgyi feltételei kerülnek előtérbe. A végakarat tevők városi lakosságon belüli arányát, nemenkénti megoszlását, családi állapotát, foglalkozás és vagyoni helyzet szerinti megoszlását elemezve részletesen kirajzolódik a középkori városok társadalmának összetétele. Az örökösök (házastárs, előző generáció, következő és harmadik nemzedék, oldalági családtagok, háziszolgák) csoportját tanulmányozva pedig elsősorban azon családok, illetve háztartások szerkezete körvonalazódik, amelyek a középkori polgárságra jellemzőek voltak. Szende Katalin külön alfejezetet szentel a középkori nők (feleségek, özvegyek) gazdasági szerepvállalásának bemutatására. A nők helyzetének kutatása Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban már az 1960-1970-es években érdeklődés középpontjában került, Kelet-Európa több államában azonban csak az utóbbi évtizedben vált a nők életének és történetének vizsgálata fontossá. Bizonyítja ezt a varsói egyetem professzorának, Maria Boguckának 2003-ban The journal of European economic history című folyóiratban napvilágot látott tanulmánya, amelyben a 16. századi lengyel özvegyek és feleségek hitelügyletekben vállalt tevékenységét mutatja be. A középkori nők társadalomban, gazdasági életben, a családban betöltött szerepének megismeréséhez a végrendeletek a legfontosabb, ha nem az egyetlen forrásanyagként szolgálnak. A könyv terjedelemre leghosszabb, negyedik egysége a végakaratok tárgyi hagyatékát funkcionálisan csoportosítva (ékszerek, könyvek, fegyverek, kegytárgyak, ágynemű és lakástextil, edények, bútorok, munkaeszközök, mezőgazdasági termékek, ruházat) veszi számba. Megismerhetjük a városi polgárság mindennapi használati és dísztárgyainak alapanyagát, küllemét, színvilágát, de még átalakíthatóságát is. Az egyes tárgycsoportok tagjainak fajták szerinti bemutatása után a szerző elemzi, hogy a városi lakosság mely rétegéből kerülnek ki adott tárgyak örökítői, s hogy jellemzően mely ingóságok öröklődnek családon avagy háztartáson belül, s melyek kerülnek a tulajdonosuk halála után az egyház, illetve a városi közösség birtokába. Az elemzési szempontok és eredmények átláthatóságát, nyomon követhetőségét 28 táblázat segíti.