Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Szende Katalin: Otthon a városban. Társadalom és anyagi kultúra a középkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen (Ism.: Skorka Renáta) 510

510 TÖRTÉNETI IRODALOM ria is szent királyok lennének, az első és a harmadik esetben pedig I. Károly hovatartozása kérdéses." Szelestei N. László „A De modo bene vivendi című mű magyar fordítása középkor végi kódexeinkben és 1612-ben" című tanulmánya egy tévesen Szt. Bernátnak tulajdonított középkori mű magyar fordításaival foglalkozik. A szerző a három középkor végi magyar nyelvemlékünket, az Érsekújvári kódexet, a Winkler-kódexet, a Guary-kódexet és egy 1612-ben készült Ebeczky Sándor-fordítást hasonlít össze. A függelék szövegkiadásai nyomán lehetőség nyílik a fordítások szöveges összevetésére, a nyelvtani, ortográfiai sajátosságok megfigyelésére is. Szende László „Lokietek Erzsébet a 14. századi hazai elbeszélő forrásokban" című tanulmányában Károly Róbert feleségének ábrázolásával foglalkozik a hazai krónikákban. A szerző nagy teret szentel a Záh Felicián merénylet különféle kérdéseinek, és hasonlóan részletesen tárgyalja Lokietek Erzsébet itáliai útját is. Veszprémy László „Lotaringiai szentek hazai liturgikus könyveinkben" című tanulmányában egyháztörténeti és liturgiatörténeti kérdésekkel foglalkozik. A szerző rámutat arra, hogy a lotaringiai szentek magyar középkori misekönyvekben való feltűnésének elemzése mennyire fontos része a középkori liturgikus kapcsolatok feltárásának. Veszprémy e tanulmányában tovább gazdagítja és kiegészíti korábbi kutatásainak eredményeit, egyúttal bizonyságot téve a szerző sokoldalú érdeklődéséről és magas fokú tudományos felkészültségéről. Vízkelety András „Deus pictor" című tanulmányában a Leuveni Kódex lapjain olvasható predikációs gyakorlathoz készült segédletről írt. A szerző megállapítása szerint ezt a művet nem a Leuveni Kódex két magyar scriptorának egyike, az Ómagyar Mária-siralom lejegyzője, vagy a több magyar glosszát is bejegyző magyar kéz, hanem egy gyakorlott másolóra jellemző kéz írta le, akinek magyar voltát nem lehet igazolni. Vízkelety ebből a gyűjteményből mutat be egy sajátos részt, közölve a kéziratos mű betűhűen átírt szövegét. A szerző kitűnő tanulmánya számos jelentős adalékot szolgáltat e szakterület kutatóinak. Zsoldos Attila „Ducissa Sclavoniae" című írásában azt az Árpád-kor történetében ismeretes jelenséget veti történeti elemzés alá, hogy az uralkodó családja nőtagjaival osztozik az ország feletti uralmon. Ennek a tárgyalt korszakban két példája van. 1282 körül Erzsébet özvegy királynét nevezik az oklevelek Macsó, Bosznia és egész Szlavónia hercegnőjének, 1294 körül pedig III. András anyja, Thomasina tűnik fel Szlavónia hercegnőjeként. A szerző szerint az anyakirálynék területi hatalomhoz juttatása szervesen illeszkedik a dinasztikus országfelosztás Árpád-kori gyakorlatába, de mind Erzsébet, mind Thomasir.a csak szóba jöhető herceg hiányában juthatott területi hatalom birtokába. A tanulmánykötetet Érszegi Géza műveinek jegyzéke zárja. A publikációs jegyzékből láthatóan Érszegi Géza professzor úr a rá jellemző magas színvonalon kiadott történeti témájú írásai mellett legszívesebben a diplomatika és a szövegkiadás terén fejti ki munkásságát. Nagy felkészültsége alkalmassá teszi a legpontosabb filológiai munkákra. Publikációs jegyzékében a monográfiák és tanulmányok mellett helyet kaptak a könyvismertetések és a kiállításokról készített ismertető kötetek is. E művek is példázzák Érszegi Géza professzor úr széleskörű érdeklődését, tudományos igényességét. Bónis Péter Szende Katalin OTTHON A VÁROSBAN Társadalom és anyagi kultúra a középkori Sopronban, Pozsonyban és Eperjesen Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok 32. MTA Történettudományi Intézet, Budapest, 2004. 318 o. Szende Katalin Otthon a városban című munkája, 2004 tavaszán a Történettudományi Intézet Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok sorozatában látott napvilágot. A szerző 2000-ben megvédett doktori disszertációja is végrendelet-kutatáson alapult. Az urbanizáció folyamatát, a középkori város társadalmának szerkezetét, illetve anyagi kultúrájának nyomait ekkor azonban még csak Pozsony és Sopron esetében tanulmányozta, a vizsgálódást később — az összevethetőség kedvéért — terjesztette ki a nyugati határszél két kiemelkedő tárnokszéki városánál jelentéktelenebb Eperjes forrásanyagára. A könyv alapjául a disszertáción túl az az alapos, lelkiismeretes és a források iránt mindig alázatos munka szolgált, amellyel Szende Katalin immár több